RazideÉrzem a növéshez kapcsolt csökkenést

Erdélyországba indultunk péntek reggel. Berettyóújfaluban felvettünk egy Bárándon élő székely srácot, Attilát. A terv szerint Nagyváradon megálltunk volna beszélni Tőkés Lászlóval, de nem sikerült átjutni az őt cerberusként őrző titkárnőkön és ügyintézőkön, ezért mentünk tovább keletre öten egy teretpjáróban. Nem kéjutazásra indultunk, a csomagtér tele volt a holtmarosi árvaháznak gyűjtött tartós élelmiszerekkel. Holtmaros már alaposan bent van Székelyföldön. Közben átkozódtam, hogy az IGO nem ismeri a települések rendes magyar nevét, csak az oláh neveket ismerte, azok pedig három települést is elneveztek úgy, mint Holtmarost. Azóta itthon felfedeztem, hogy az Openmaps.eu-ról letölthető ingyenes térképek már tartalmazzák a magyar neveket is.

Holtmaroson töltöttük az első éjszakát. Vacsora előtt házigazdánkkal, a református lelkésszel beszélgettünk, aki a velünk utazó székellyel is jól elszékelykedett, és iszogattunk eleget. Elmesélte a helyzetüket is, hogy egy huncut garast sem ad már nekik az oláh kormány, és csak a Wass Albert alapítvány adományaiból tartják fenn magukat. Őt magát pedig meghurcolták már keményen a jelenleg a templomban elhelyezett Wass Albert mellszobor miatt, amit csak kitesz majd idén nyáron a templom elé. Amikor megérkeztünk délután felé, akkor a sűrű ködtől nem láttuk a szemközti oldalon az Istenszéke hegyet, ahol a Funtileli boszorkány című regény játszódik. Másnap reggel azonban rendesen látszott.

Az árvaházban ránézésre olyan 8-13 éves gyerekek voltak, akik nagyon fegyelmezettek voltak, senki nem lármázott és veszekedett. Este a vendégeknek fenntartott második emeletről hallottuk, amint az első emeleten valamelyikük hegedűn gyakorol, és az ismert számok után a székely és a magyar himnuszt is elhúzta.

Másnap kevés alvás és fejfájás miatt kissé romon indultunk még több mint száz kilométer megtételére, Csíkszeredára. Ott a Székely Nemzeti Tanács ülésére voltunk hivatalosak. Felszólalt Csaba is az MSZ nevében, én pedig videóztam a felszólalókat, de spórolni kellett a kazival, ezért lemaradtam pár jó dologról. A fotóállvány sem alkalmas videózni, mert nem lehet vele rendesen svenkelni, darabos a mozgás, és még bele is hallatszik a nyikorgás a hangfelvételbe.

Aznap még megnéztük a várost, este vacsoráztunk, utána pedig nyugovóra tértünk házigazdánk szép vendégházába. Másnap pedig kis kitérőkkel hazautaztunk. A negyven centis hó vidékéről átjöttünk a cívis fagyba. Ha Attila megírja az utazásunkról az esszét, én pedig feldolgozom a videókat, akkor bővebb beszámolóra is lehet számítani.

Hirtelen elmentünk egy hosszú hétvégére Mezőkövesdre a Hajnal Hotelbe. Timiékkel mentünk, két pár egy autóban, két nagy bőrönddel. Az időjárás nem kedvezett, olyan kutya hideg volt, hogy a száz méterre lévő zsórifürdőbe sem akaródzott átmenni. A szolgáltatások nagyon jók voltak, voltam méregtelenítő masszázson, infraszaunában, sókamrában, amíg a többiek kondiztak, szaunáztak, pingpongoztak, jacuzziban heverésztek. De a legjobb az egész hotelben a kaja volt. Őrült finom ételeket hoztak elénk, amit tetézett a pótszilveszteri menü, amiből mindenki pukkadásig ette magát. A pótszilveszteri programra telt ház lett a hotelben, alig sikerült szobákat szereznünk. Este pedig vacsora után három színész és énekes szórakoztatta az összegyűlt közönséget. Van hová fejlődniük, miután környékünk összehasonlíthatta a színpadi produkciót a társaságunkban lévő profi énekes hangjával. Nem merte kiengedni igazából a hangját, mert könnyen túlharsogta volna a terem túlvégéből az erősítővel megtámogatott fellépőket. Ugyanis a csárdáskirálynőből adtak elő sok dalt, amit sokan ismertek, bár nekem ez kimaradt. Ahogy az utána következő villanycigányos mulatós dalok sem adták, és egyébként is felöntöttünk a garatra, ami nálam azt eredményezi, hogy egyre durvább zenékre vágyom.

Wifi is volt az épület középtáján, szélen pedig a minden szobában megtalálható UTP aljzatot lehetett használni. Ingyen ebben a háromcsillagos szállodában, nem úgy, mint Hévízen, ahol még ezt is megszámítják drága pénzért.

Jó hangulatban telt a hétvége, és bár nem fogytunk, hanem gyarapodtunk, visszamennénk még ide!

Vasárnapra jó programot csináltunk. Kinéztük magunknak a gödöllői Leszel, amit eszel fesztivált, amit a Nyitott Kert (honlap itt) alapítvány rendezett. Hatkor keltünk, hogy elérjük a 10.30-kor kezdődő első előadást.

1. Házi komposztálás: békejobb a természetnek – Gellért Miklós előadása (SZIKE Egyesület): A téma bőséges, és fél óra helyett akár több órát is tudott volna róla beszélni, de amit elmondott, az alapján láthattuk, a zöldjavak milyen nagy részét hagyjuk veszendőbe menni. Szerinte a legelítélendőbb gyakorlat az ősszel fellángoló lombégetési láz, ami rituálészerűen mindenhol előfordul, s így ölik meg az emberek a hasznos anyagokat, amíg a föld senyved a humuszhiánytól. A helyes kiskerti komposztálási módszerről pedig mama vett egy könyvet. Érik a háznál és a kertben is a komposztunk, ezért hasznos lesz.
2. Ökológiai Növényvédelem – Dr. Tóth Ferenc Előadása: Gyakorlott előadó, élvezetes a stílusa, és még a nemlabancoknál is találtam róla videót. Előadásának magja gyakorlatilag előző blogbejegyzésemmel megegyezik, mínusz a bűz. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy régen, amikor a katonák elvették a parasztoktól a lovakat és szarvasmarhákat, akkor a férj állt be a ló helyére, és az asszony fogta az ekeszarvat. Amikor Kárpátaljáról elvitték az összes magyar férfit, akkor az asszony húzta az ekét, és a lánya fogta a szarvát. De ma már olymértékben gépesítve van az egész mezőgazdaság, hogy ha elveszik az olajat, akkor nem fogjuk tudni húzni a traktort, és nincs semmilyen szerszámunk, csak a kiskerti ásó, kapa, gereblye. Akkor lemondhatunk a mostani gabona alapú étkezésről, és a kiskertet kell hirtelen nagyban művelni, kapásnövényeket nevelni. Hiába van tele a gabonatárolónk, ha majd kormányunk és pártunk nem a fizetőképtelen magyar lakosságnak fogja azt osztogatni, hanem a fizetőképes Nyugatnak fogja értékesíteni, mint azt megtette az ír kormány is a nagy éhínség idején a saját népével. De voltak biogazdálkodásban is használható tanácsai, és példaként felmutatta a napokban megjelent Permakultúra c. könyvet Baji Bélától, amit mi is éppen most forgatunk otthon Bibliaként.
3. MIBŐL – MELYIKET – HONNAN – MIKOR? – Dr. Csúrné Varga Adrienne előadása (SZIE-KTI)- Különbségek az intenzív gazdálkodásból és a biogazdálkodásból származó termékek közt. A vegyszermaradványok leginkább az import termékekben mutathatók ki. Van ugyan egészségügyi határérték, de azt úgy toszigálják, ahogy akarják. Ezért leginkább a hazai termelésű biotermékek a legegészségesebbek, vagy ha az nincs, akkor mindig az idénygyümölcsök, zöldségek. A tavaszi fóliás primőröket pedig kerülni kell, mint a dohányos embert.
4. Élelmiszerbiztonság Élelmezés Nemzetbiztonság – Dr. Ángyán József előadása: A fenti előadás folytatásaként elmondta, hogy a növénykezelő vegyszereket egyenként bevizsgálják, hogy milyen egészségügyi hatásai vannak, de azok együttes, horribile dictu szinergikus hatását még senki sem vizsgálta. A vegyszerek nem bomlanak le, hanem ott maradnak a növényen teljesen reakcióképesen, és a különböző szerek egymással reakcióba lépve teljesen váratlan hatásokra is képesek. Mint amikor valaki egy kémiaszertárban elkezdi összekevergetni találomra az anyagokat, és nem tudjuk, hogy most csak el fog színeződni az oldat, vagy robbanni fog. Ezt esszük most. A génmódosítás másik szörnyű veszély. Most az EP elnökének megválasztották a legnagyobb GMO multi, a Monsanto pártfogóját, José Manuel Barrosót. A génmódosítás az egyik elterjedt fajtánál azt jelenti, hogy fogtak egy talajlakó baktériumot, és egyik génjét beültették a kukoricába. Még csak nem is azonos törzsfejlődési szinten vannak ezek az organizmusok. A kukorica azóta mérget termel, hogy ne rágja a kukoricamoly. Elméletileg kevesebbet kell permetezni. Ha egy moly elleni permetezést egy egységnek veszünk, akkor ez a kukorica 1500 egységnyi mérget termel. Gyökerétől a címeréig. Ha van moly, ha nincs. Te pedig megeszed, mert a Monsanto roppant agresszíven terjeszkedik. Nézd csak, mit engedélyeztek eddig! De hallottunk tanácsokat helyi rezisztens tájfajták kinevelésére is minden génmódosítás nélkül.
5. Az EM technológia bemutatása: Soron kívül jött egy előadó egy másik helyett, s ez az effektív mikroorganizmusokat mutatta be. Ez egy csodaszer, ami a körülöttünk élő baktériumok kivonata, és itt olvasható a szerről és jelentőségéről egy kis tanulmány. Judit nagyon megörült az előadásnak, mert Hetesi Zsolték honlapján már kinézte magának ezt a szert, ezért előadás után még elbeszélgettünk az előadóval, aki elmondta, hogy hozott mintát is. Elkísértük a kocsijához, addig a korábban felsorolt felhasználási lehetőségek mellett egyebeket is felsorolt. Nemsokára kipermetezek belőle egy keveset a gyümölcsfákra molínia és egyéb kórságok ellen, mert hoztunk haza öt litert. Tyúkoknak, komposztra, penészre, mindenre jó, ami él.

Szétnéztünk a szép kertben is kritikus szemmel, mert a permakultúrás könyv elég magasra tette a mércét. Tankönyvet is vettem a biokertészetről DVD-melléklettel. Ebédeltünk szürkemarhából készült finom pörköltöt, vettünk szakácskönyvet, és bio gyümölcslevet attól az eladótól, akinek nemrég kezdtük meg otthon a lekvárját, amit a hortobágyi biovásáron vettünk.

Hazafelé benéztünk Galgahévízre, mert a település mellett van egy ökofalu, ami része lett az élőfalu-hálózatnak. Délelőtt volt nyílt nap, mi pedig délután érkeztünk, ezért vezetés nélkül mentünk végig a kopár telkeken az épülő házak közt, s elmondtam Juditéknak, amit tudtam a településről. A kopárság lehangolt, ezért a farmra már nem néztünk be. A hazafelé vezető úton a Hortobágyon pedig láttunk darvakat vonulni. A kilátóhelyeken pedig fotósok állványoztak fel kályhacsőnyi objektíveket.

Fotóztam is párat:

Elmociztünk hétvégén a Bükkbe, és egyszer még jógáztam is, hogy megtudjam, mennyire merev vagyok, és tűnőben van a hasizmom.

Péntek hajnal hat körül indult a busz a Fazekas gimi elől a 11/B osztállyal és néhány A-s diákkal megrakva. A cél Zetelaka, ami 450 km-re van Debrecentől, de az erdélyi utak nem utazóbarátok, ezért nettó 10 óra vezetési időre kellett felkészülni. Megálltunk a Királyhágónál, megnéztük a napfényben úszó kolozsvári temetőt, és átmásztunk a tordai hasadékon is. Itt is munkaszüneti nap volt május elseje alkalmából, és a hasadék előtt rengetegen majálisoztak. A hasadékban is csúcsforgalom volt, mindig jöttek szembe az egyszemélyes ösvényen. Másodjára már nem is volt olyan fárasztó átmászni.

Tordáról megállás nélkül mentünk Zetelakára, ahová sötétedés környékén érkeztünk meg. Az egész csoport maradt magyar idő szerint, hogy ne legyen kavarodás, amikor időpontot mondunk. Szivélyes házigazdák vártak minket a Küküllő Panzióban. A felnőtteknek extra pálinka- és boradag járt. Volt áfonyás és köményes pálinka, meg krumplibor. Töltöttem a sofőrünknek is bort azzal a felkiáltással, hogy ennyire szőlőízű krumplibort még nem ittam. Megtudtuk a receptjét is. A pityókabor úgy készül, hogy tavasszal elvetik a bakhátak alá a krumplit, ősszel kifordítják a bakhátakat, összeszedik a krumplit, szétválogatják az apróbb (vetési) és a nagyobb (étkezési) szemeket. Az aprókat elvermelik, a nagyobbakat pedig átviszik a szomszéd faluba, ahol annyi a szőlő, hogy csak na. Elcserélik a krumplit szőlőre, és abból bort készítenek. Így készül a zetelaki pityókabor .

A diákokat osztályfőnököstül a panzióban hagytuk, mi felnőttek pedig elmentünk egy közeli vendégházba. Ott fiatal házaspár várt ránk, hogy megmutassák, hol lesz két éjszakára a szállásunk. Ők is ott laktak, és kaptunk a jó édes, nagyon finom borukból. Be is csiccsentettünk tőle rendesen, aztán aludtunk, mint akit fejbe vertek.

Másnap egy bőséges reggeli után indultunk busszal a környékre. Eléggé befelhősödött az idő, amit nem tartok szerencsésnek fotózási szempontból, de ennél is rosszabb volt, hogy a keret nélküli szemüvegem most adta meg magát. Konkrétan hosszas repedezés után kitört a lencséből a furat, a szemüveg pedig két darabban esett le az orromról. Ez még a buszút elején történt. A tartalék szemüvegemet ugyan hoztam az útra, de az a szálláson maradt. Tehát a második nap egy árva fotót nem lőttem, örültem, ha nagyjából fel tudtam biggyeszteni a szemüveget leesés nélkül az orromra. Csálén állt, és a két lencse kétfelé torzított, ezért első megállóhelyünkön, a parajdi sóbányában elég bizonytalanul mászkáltam. Csuklós busszal lementünk a hegy gyomrába, egy órán át nagyokat lélegeztünk a hatalmas termekben, aztán zsúfoltabb buszokon vissza ki a szabad levegőre. Szovátán megnéztük a villasort és távolról a zárva tartó Medve-tavat. Ott egy popcornárus néni nagyon megörült, amikor magyarul kértem tőle a kukoricát. Korondon is jártunk, bár addigra úgy szétment a szemcsi, hogy inkább olvasgattam a buszon. A kirakodóvásárok nem szoktak érdekelni, csak ha célirányosan akarok valamit vásárolni. De legalább a sofőr is járhatott egyet. Negyedóra múlva visszatért kezében egy seprűvel, amire azt mondta, hogy vett egy járművet.

Korondról visszatértünk három kürül a panzióba, és nekiláttunk a vacsora sütéséhez, főzéséhez. Főztünk nagy bográcsban slambucot, a lányok pedig sütöttek faszénen sok kürtőskalácsot. Jó kis közösségépítő foglalkozás volt ez azoknak, akik ott voltak. Mások meg a kocsmában építették kis közösségüket.

Vasárnap reggel nekiindultunk a Madarasi Hargitának, Erdélyország legmagasabb csúcsának. Busszal mentünk a hegy aljába, a hegyi út utolsó 10 kilométerére pedig két traktort béreltünk. Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk, úgy lett egyre hidegebb, a fák tövében pedig egyre nagyobb hófoltok jelentek meg. Fent már a lehelletünk is pipált. Szép volt fent a táj a menedékháznál is, de kb. egy tucatnyian feljebb kapaszkodtunk, egészen a csúcsig. Az út keskeny, sáros, jeges volt, és meglepően lankás, de a fenti kilátásért megérte küszködni. Voltak itt Sopronból is hegyet mászni, és a csoportunkból az egyik srác még egy rokonával is találkozott közülük. Lehet találgatni, mekkora volt ennek az esélye.

Visszatraktoroztunk, visszabuszoztunk, ettünk egy bőséges ebédet, ment egy kis perpatvar, mert az osztály akkora rumlit csinált, hogy egy szilveszteri buli semmi hozzájuk képest. Házibuli helyszínének nézték a panziót, amit kedves székely emberek bocsátottak a rendelkezésünkre. Legközelebb valami lepusztult diákkollégium vagy szénapajta lesz a szállásuk, mert többet nem érdemelnek. Aki pedig nekem azt mondja a továbbiakban, hogy a Fazék jó/elitgimi, azt képenröhögöm. Visszafelé meg a fiúk kocsmának nézték a buszt, beittak, behánytak, a sofőr őrjöngött, ezért a tervezett éjjel 11 óra helyett éjjel 1 órakor értünk vissza Debrecenbe. Még örülhetünk, hogy nem tett ki minket a határon.

De a kis incidensektől eltekintve szép volt az utazás. Zetelakára pedig még vissza kéne menni.

Most péntek-szombat-vasárnap Juditkáék osztályának kirándulását kísérjük. Helyszín Erdély, Hargita, Zetelaka és környéke. Legalább 10 óra buszozás lesz addig, megállunk megint a Királyhágónál és a Tordai hasadéknál, a többit majd utána.

Olaszországot is megjártam mobil nélkül, most is kikapcsolom a határnál a ketyerét. Nehogy már többet fogyasszak havi párszáz forintnál az egyenlegemből! Ébresztőnek pedig ott lesz a Psion.

Szombaton egy szervezett út keretében elutazott kiscsaládunk a távoli Dobogókőre. Volt táltosbeszéd a hegycsúcson, aztán lesorjáztunk, és egy lenti tisztáson is volt beszéd. Fotózgattam is párat, elővettem a makróközgyűrűket:

Előkészületek

Hónapok óta fizetjük az olasz út részleteit, hogy ne legyen hirtelen kiadásunk. Juditék is fagyasztottak le rengeteg kaját, hogy elég legyen négy embernek panzió nélküli megszállásra. Voltak kavarások az indulók személye körül, de végül úgy alakult, hogy ment Judit, a két gyereke, és én. Az utazást a Fazekas gimi törci-föcitanara szervezte, aki már évek óta szervez Európa-szerte utazásokat a gimiseknek és hozzátartozóiknak. Eddig csak jót hallottam ezekről az utazásokról. Zsúfolt program ígérkezett, és valóban, a végére egészen elfáradtunk. Április 3-tól 12-ig buszos utazás az olasz Sperlongába, bejárni a széles környéket és vissza.

Indulás előtt egy nappal szorítottam keretet a költségvetésemből egy polárszűrőre. Kicsit drágább volt, mint vártam, de a fotókon látszik, milyen szép kék eget varázsolt, és a tenger tükröződései is gyönyörűek lettek.

Innentől hosszú lesz…

A bejegyzés folytatása »