RazideÉrzem a növéshez kapcsolt csökkenést

A kerti munkák minimálisra csökkentek, ezért most van ideje eltervezni, hogy mi legyen a következő évi kiskerti zöldségágyások tartalma. Még tervezgetünk, mert háromosztatú bio vetésforgó tűnik a legjobbnak, és ahhoz megfelelő növénytársításokat kell találni. De olyan növényekből, amit meg is eszünk. A póréhagymát ismertem futólag, de most sok jót olvastam Bálint Gazda könyvében, aminek címe Minden héten szüret. Azért jó, mert télen is a földben lehet hagyni, és bár hagymaíze van, de nem lesz tőle hagymaszagú a leheletünk.

Ehhez meg akartam nézni közelebbről is ezt a zöldséget. Vettem többek közt három szál póréhagymát a nagypiacon. Ajánlom még onnan a birsalmasajtot a mézesnél, mert nagyon finom! A háromból csak kettőt használtam fel a következő recept elkészítéséhez, amit a könyvben is találtam:

“Családunkban közkedvelt téli étel a póréhagymaleves, amelynek receptje a következő:

A póréhagymák fehér részét és a zöld levelek egy részét egy centiméteres karikákra vágjuk és enyhe sós vízben megfőzzük. Ha megpuhult, kivesszük a vízből és átpasszírozzuk vagy turmixoljuk. Világos színű rántást készítünk, beleforgatjuk a megpasszírozott póréhagymát, majd felengedjük azzal a lével, amiben a póréhagyma megfőtt. Ha a leves forr, beleteszünk egy húsleveskockát és rövid főzés után tejfölt, amivel szintén kell egyet forrnia.

Tálban vagy csészékben tálalhatjuk. A tetejére reszelt sajtot hintünk. (Bálint gazda)

Nagyon finom lett. A póréhagyma magában is finom. Ezért eldöntöttük, hogy idén vetünk bőven téli póréhagymát.

Idén a cseresznyében sok volt a kukac. Majdnem minden szem kukacos volt. Érdekes, hogy minden szem cseresznyében csak egy kukac, de már az is egy kukaccal több, mint kéne. Bachterman rátalált ennek az írjára, aminek az első munkálata most érkezett el. Ma éjjel fagyott először egy tisztességeset, ezért ma kibringáztam a kertbe, és felástam az egyik cseresznyefa alatt a földet. Ez majd azért lesz jó, mert a cseresznyelégy a földben bábozódott be, amit most jól felbolygattam, hogy a következő éjjel jól kifagyjon a segge. A vendégmarasztaló agyagos, kötött talajt háromszor nehezebb volt felásni, mint a sima homokot, ezért haladtam ilyen keveset. A végére így is végem volt, mint a botnak.

Holnap is fagyni fog, pedig tavaly ilyenkor még húsz fok körül volt az idő. Hoztam haza fotót is, ami ahhoz képest, hogy mobillal készült, meglepően jól sikerült.

Készítettem egy csirketraktort, ami négy karóból, maradék kerítésdrótfonatból és pár csirkéből áll. Az eddigi területüket már elég jól legyepálták, ezért visszatettem a kerítésüket a farakás környékére. De a kert többi részét is jó lenne, ha megművelnék, kikapirgálnák a gyommagvakat, és közben trágyázhatnak is. Ezért a csirketraktort folyamatosan mozgatva a kertben megóvhatjuk azokat a növényeket, amiket nem szeretnénk, ha lecsipkednének, és megművelhetik a többit. A csirkéket is váltogatni kell, hogy a többitől ne szakadjanak el nagyon. Most így néz ez ki a gyakorlatban:

Vasárnapra jó programot csináltunk. Kinéztük magunknak a gödöllői Leszel, amit eszel fesztivált, amit a Nyitott Kert (honlap itt) alapítvány rendezett. Hatkor keltünk, hogy elérjük a 10.30-kor kezdődő első előadást.

1. Házi komposztálás: békejobb a természetnek – Gellért Miklós előadása (SZIKE Egyesület): A téma bőséges, és fél óra helyett akár több órát is tudott volna róla beszélni, de amit elmondott, az alapján láthattuk, a zöldjavak milyen nagy részét hagyjuk veszendőbe menni. Szerinte a legelítélendőbb gyakorlat az ősszel fellángoló lombégetési láz, ami rituálészerűen mindenhol előfordul, s így ölik meg az emberek a hasznos anyagokat, amíg a föld senyved a humuszhiánytól. A helyes kiskerti komposztálási módszerről pedig mama vett egy könyvet. Érik a háznál és a kertben is a komposztunk, ezért hasznos lesz.
2. Ökológiai Növényvédelem – Dr. Tóth Ferenc Előadása: Gyakorlott előadó, élvezetes a stílusa, és még a nemlabancoknál is találtam róla videót. Előadásának magja gyakorlatilag előző blogbejegyzésemmel megegyezik, mínusz a bűz. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy régen, amikor a katonák elvették a parasztoktól a lovakat és szarvasmarhákat, akkor a férj állt be a ló helyére, és az asszony fogta az ekeszarvat. Amikor Kárpátaljáról elvitték az összes magyar férfit, akkor az asszony húzta az ekét, és a lánya fogta a szarvát. De ma már olymértékben gépesítve van az egész mezőgazdaság, hogy ha elveszik az olajat, akkor nem fogjuk tudni húzni a traktort, és nincs semmilyen szerszámunk, csak a kiskerti ásó, kapa, gereblye. Akkor lemondhatunk a mostani gabona alapú étkezésről, és a kiskertet kell hirtelen nagyban művelni, kapásnövényeket nevelni. Hiába van tele a gabonatárolónk, ha majd kormányunk és pártunk nem a fizetőképtelen magyar lakosságnak fogja azt osztogatni, hanem a fizetőképes Nyugatnak fogja értékesíteni, mint azt megtette az ír kormány is a nagy éhínség idején a saját népével. De voltak biogazdálkodásban is használható tanácsai, és példaként felmutatta a napokban megjelent Permakultúra c. könyvet Baji Bélától, amit mi is éppen most forgatunk otthon Bibliaként.
3. MIBŐL – MELYIKET – HONNAN – MIKOR? – Dr. Csúrné Varga Adrienne előadása (SZIE-KTI)- Különbségek az intenzív gazdálkodásból és a biogazdálkodásból származó termékek közt. A vegyszermaradványok leginkább az import termékekben mutathatók ki. Van ugyan egészségügyi határérték, de azt úgy toszigálják, ahogy akarják. Ezért leginkább a hazai termelésű biotermékek a legegészségesebbek, vagy ha az nincs, akkor mindig az idénygyümölcsök, zöldségek. A tavaszi fóliás primőröket pedig kerülni kell, mint a dohányos embert.
4. Élelmiszerbiztonság Élelmezés Nemzetbiztonság – Dr. Ángyán József előadása: A fenti előadás folytatásaként elmondta, hogy a növénykezelő vegyszereket egyenként bevizsgálják, hogy milyen egészségügyi hatásai vannak, de azok együttes, horribile dictu szinergikus hatását még senki sem vizsgálta. A vegyszerek nem bomlanak le, hanem ott maradnak a növényen teljesen reakcióképesen, és a különböző szerek egymással reakcióba lépve teljesen váratlan hatásokra is képesek. Mint amikor valaki egy kémiaszertárban elkezdi összekevergetni találomra az anyagokat, és nem tudjuk, hogy most csak el fog színeződni az oldat, vagy robbanni fog. Ezt esszük most. A génmódosítás másik szörnyű veszély. Most az EP elnökének megválasztották a legnagyobb GMO multi, a Monsanto pártfogóját, José Manuel Barrosót. A génmódosítás az egyik elterjedt fajtánál azt jelenti, hogy fogtak egy talajlakó baktériumot, és egyik génjét beültették a kukoricába. Még csak nem is azonos törzsfejlődési szinten vannak ezek az organizmusok. A kukorica azóta mérget termel, hogy ne rágja a kukoricamoly. Elméletileg kevesebbet kell permetezni. Ha egy moly elleni permetezést egy egységnek veszünk, akkor ez a kukorica 1500 egységnyi mérget termel. Gyökerétől a címeréig. Ha van moly, ha nincs. Te pedig megeszed, mert a Monsanto roppant agresszíven terjeszkedik. Nézd csak, mit engedélyeztek eddig! De hallottunk tanácsokat helyi rezisztens tájfajták kinevelésére is minden génmódosítás nélkül.
5. Az EM technológia bemutatása: Soron kívül jött egy előadó egy másik helyett, s ez az effektív mikroorganizmusokat mutatta be. Ez egy csodaszer, ami a körülöttünk élő baktériumok kivonata, és itt olvasható a szerről és jelentőségéről egy kis tanulmány. Judit nagyon megörült az előadásnak, mert Hetesi Zsolték honlapján már kinézte magának ezt a szert, ezért előadás után még elbeszélgettünk az előadóval, aki elmondta, hogy hozott mintát is. Elkísértük a kocsijához, addig a korábban felsorolt felhasználási lehetőségek mellett egyebeket is felsorolt. Nemsokára kipermetezek belőle egy keveset a gyümölcsfákra molínia és egyéb kórságok ellen, mert hoztunk haza öt litert. Tyúkoknak, komposztra, penészre, mindenre jó, ami él.

Szétnéztünk a szép kertben is kritikus szemmel, mert a permakultúrás könyv elég magasra tette a mércét. Tankönyvet is vettem a biokertészetről DVD-melléklettel. Ebédeltünk szürkemarhából készült finom pörköltöt, vettünk szakácskönyvet, és bio gyümölcslevet attól az eladótól, akinek nemrég kezdtük meg otthon a lekvárját, amit a hortobágyi biovásáron vettünk.

Hazafelé benéztünk Galgahévízre, mert a település mellett van egy ökofalu, ami része lett az élőfalu-hálózatnak. Délelőtt volt nyílt nap, mi pedig délután érkeztünk, ezért vezetés nélkül mentünk végig a kopár telkeken az épülő házak közt, s elmondtam Juditéknak, amit tudtam a településről. A kopárság lehangolt, ezért a farmra már nem néztünk be. A hazafelé vezető úton a Hortobágyon pedig láttunk darvakat vonulni. A kilátóhelyeken pedig fotósok állványoztak fel kályhacsőnyi objektíveket.

Fotóztam is párat:

Szombaton hajnal ötkor keltem, hogy a hat órai pirkadatkor motorra pattanjak, és elnavigáljak Pécelre. Már a GPS-t is rendesen beállítottam, hogy motoron tudjam használni, és a fülhallgatón keresztül hallgassam az iránymutatásait. Ezért nem is nagyon néztem térképen az odautat, hanem a négyes vége felé beindítottam, és mentem, amerre mondta. Egész pontosan az úticélomhoz vitt, a szomszéd háznál mondta, hogy megérkeztem.

Bejött a papírforma, én a legtávolabb érkezőként érkeztem elsőnek. Amíg a többi emberre vártunk, a házigazda beinvitált a folyamatosan készülő otthonába, és parasztbarackkal kínált. Olyan, mint az őszibarack, csak akkora, mint egy sárgabarack. Ilyenkor pláne finom, amikor már leérett az összes nagy őszibarack. Amint mindenki megérkezett, elgurultunk a pár kilométerrel odébb lévő kertbe. Egy 0,7 hektáros kert, ahol házigazdánk permakultúrás gazdálkodást valósított meg. Nincs két egyforma gyümölcsfája, és van belőlük vagy háromszázféle. Pucér földfelület nem nagyon volt, mindenütt mulcs és gyomnövény fedte a talajt. Néhány állat is akadt: mangalica, négy furcsa disznó, amik a házisertés, csüngőhasú disznó és vaddisznó furcsa keverékei voltak, köztük tyúkok mászkáltak, volt kacsa, bárány és macska.

Régi bőrökön gyakorolhattuk a bőrkikészítés fortélyait. A folyamat leginkább kitartást igényel. Van egy mondás, hogy a bőrt puhává a tímár verejtéke teszi. Izmozhattunk is a kemény mangalicabőrön. Igen, van, aki képes lenyúzni egy mangalicát is. Bár én sokat nem erőlködtem, mert a véradás óta még mindig elég gyengének éreztem magam. Megtanultuk a helyes pácolási folyamatot is, egy szakértő pillanatok alatt levágott és megnyúzott egy öthónapos, nagyra nőtt baknyulat, aztán ment a nyúlpöribe. A pörkölt finomra sikerült, és amint megettük, mehettünk is haza. Újabb háromórás motorozás. Nem csoda, ha este nyolckor már húztam a lóbőrt.

A fotóim itt láthatók, és más is fotózott.

Biokertészeti könyvből szerzett ismereteimet még nem kamatoztathatom a kertben, mert van ott sok rendbehoznivaló. A kukorica ilyen kétcsöves hibrid volt, de nem voltak olyan szép csövek, mint egy rendes egycsöves fajtán. De locsolással azért volt rendes terméshozam, még ha nem is kimagasló. A megmaradt szárakról most leszedjük a leveleket, amik mennek tehenészhez, egy kis kedvezményért cserébe a tej árából, amit rendszeresen házhoz szállít. A megmaradt szárából pedig jó gyújtós lesz, ahogy a csutkából is. A szárak levágására egyébként vettem egy nyolcszáz forintos orosz sarlót, de pár tucat levágása után kiszakadt a markolat fájából a markolattüske. Bitangerős, mindentragasztó ragaccsal próbáltam javítani a konstrukciós hibát, de két suhintás után megint csak a markolat maradt a kezemben. Még jó, hogy számítottam ilyesmire, és kéznél volt a kisbalta, azzal már villámgyorsan ki tudtam vágni a silót.

Jövőre agyon kell permetezni a fákat, mert szörnyen molíniás, gombás volt szinte mindegyik. Szegény almafa pedig termés nélkül senyved egymagában, mert idegen beporzású, és nincs a közelben másik almafa, ami beporozná. Jobb alul látszik egy kis felásott terület, ahová most őszi vetésű zöldségeket teszünk, kedvező társításban, ahogy a biokönyv mondta. Hagyma, saláta, kicsit külön tőlük petrezselyem. Vetés után szénával mulcsozom be a talajt, hogy fogja a nedvességet, és ne gyomosodjon el. Egy ilyen aszályos nyár után felértékelődik a mulcs szerepe. Némi csalánlé is készült a komposztdomb mellett, már döngik a döglegyek. Ha kilocsoltam, bűzleni fog az egész kert, mintha egy utánfutónyi marhatrágyát szórtam volna szét a földön.

A talaj szörnyen kötött, agyagos és ráférne egy trágyázás is. Trágyát anyagi okokból most nem hozatunk, viszont felásom az egész kertet (ha minden jól megy, kölcsön rotációs kapával), és megy bele zöldtrágyának lucerna. Az majd javít a talajszerkezeten. Mint látható, minden hétvégére akad program, sőt, hétköznap délutánonként is.

Nézegettem egy kicsit a hajdúböszörményi aranykalászos gazdaképzőt, de az elég intenzív képzés, sokat kell ott lenni (meló mellett elég nehéz), és csak őstermelői igazolványt kiváltott gazdáknak ingyenes. Ráadásul még messze is van a feszt ingázáshoz. De találtam olcsóbb, jobb, hatékonyabb “képzési” lehetőséget. A Magyarok Szövetségében van egy idős házaspár (65-70 közt), akiktől nemrég vettünk sárgabarackot. Van nekik a kertjükben sokminden, puli-pumi keverékkutya, 20 éve házas vadkacsapár, faiskola, zöldségek, gyümölcsfák, dísznövények. De van egy két holdas telkük is, amin ennél intenzívebben gazdálkodnak. Tegnap bringával visszavittem nekik a rekeszt, és először mondtam, hogy van még dolgom, de tudták ők, hogy mivel tudnak engem megfogni! Mondták, hogy éppen oltás folyik, én pedig már tettem is kapun belülre a bringát. Átvettük az oltás és szemzés fortélyait. Megállapodtunk abban is, hogy hó végétől, amikor már jobban ráérek, a nagy kertjükbe is elkísérem őket, ahol egyéb fortélyokat tanulhatok.

Megjöttek a csirkék, már szépen nevelkednek az udvaron. Kaptunk öt tanyasi jércét, amiknek egyből le kellett vágni a szárnyát, nehogy a szomszédból járjanak haza. Mellé még egy rakás előnevelt csirke is jött, amikre a gazdájuk azt mondta, csak tápot esznek, ennek ellenére nagyon szeretik a kukoricadarát és a zöldet.

Amíg ketten odavoltunk hétvégén, addig mama észrevett az udvaron egy új jövevényt. Csak úgy szabadon mászkált valami madárféle, ami elég szelíd volt, hogy könnyen be lehessen fogni. Telefonban azt mondta, szerinte kis pulyka. Amikor otthon szemrevételeztem, első blikkre azt mondtam, ez fácán jérce. Utánanéztem, és a képek csak megerősítettek állításomban, bár a google images nem a legjobb madárhatározó. Megszegtük az ő szárnyát is, és beengedtük a kiscsirkék közé. Először nem volt velük semmi gondja, de azok folyton kakaskodtak vele. Kihasználva nagyobb termetét hamarosan rendet teremtett az udvaron, és a legharciasabb kiskakast is elagyabugyálta rendesen. De nem volt jó, hogy nem engedte a csirkéket a tál közelébe, ezért áttettük a jércék közé, ott pedig ő húzta a rövidebbet, és hamar elbujdokolt, ahol nem tudnak a fejére koppintani. Azóta tovább izoláljuk.

Ilyen a feje

Ilyen délcegen lépked

Más szerint is fácán?