RazideÉrzem a növéshez kapcsolt csökkenést

Szöget ütött a fejembe a Hogyan.org-on egy írás az Arch Linuxról. Eddig mindig olyan Linuxokat használtam, amikhez a frissítés ugyan érkezett naponta is, de időnként, kb. fél évenként a nagyobb módosításokat új disztribúció formájában lehetett megszerezni, ami gyökeres változásokat volt képes okozni az addig beállt rendszerben, többnyire hátrányára. Ezt akartam kiküszöbölni egy rolling release-en alapuló disztróval, ami egyből mindenből a legújabbra frissít, és nem kell disztrófrissítésen átverekedni magam, ha a Firefoxot frissíteni akarom 3.0-ról 3.5-re.

Először nem az Arch Linuxszal kezdtem, hanem a Gentoo-val, mert az is úgyszintén rolling release. A kézikönyv szerint vergődtem egy darabig az installal, de hamar feladtam, ehhez több pingvint kell enni, hogy simán menjen. Inkább választottam egy disztrót, ami grafikus, és Gentoo alapú. Ez lett a Sabayon. Szép és jó, könnyen lehetett installálni, sőt, még a wifi kártyához is lehúzta magának a vezetékes hálózat segítségével a firmware-et, amivel a többi disztró esetében folyton molyolni kellett. A grafikus csomagkezelője nem a legátláthatóbb, pusztán nézegetni nem nagyon lehet, leginkább a célirányos keresések vezetnek eredményre. Egy óriási hátránya azonban van itthon, mert valahogy félóra használat után mindig belassul tőle a router. De annyira, hogy a router admin felületét is alig tudom elérni. Akár DHCP-zek, akár nem, akár a gnome hálózatkezelőjét használom, akár a WICD-t. Ez nekem nagyon szopó, ezért most új disztró után nézek. Rolling release után az LXDE grafikus felületbe szerettem bele, ezért következő jelöltem a Moon OS. Tudom, Ubuntu, de azzal is lehet valamit kezdeni.

Az LXDE-t futni látni kész csoda volt. Olyan gyorsan bejött, mint windózon a LiteStep, csak míg a windózt kénytelenek vagyunk mindenféle vírus- és spywareirtóval belassítani, ez nagyon hasít. Villámgyors képnézővel és fájlkezelővel, minimális memóriahasználattal. Régen büszke voltam, amikor a bebootolt Xubuntu 80 MB memóriahasználattal élt, ezzel állítólag 60 MB-ra lehet faragni a memóriahasználatot. Tehát régi vasakra, 128 MB memóriás Pentium II-re simán lehet telepíteni. Vagy netbookokra, amiknél szintén nem szerencsés a felhasználó elé homokórát tenni.

Távlati céljaim közé tartozik a hosszú élet, ezért igyekszem kiküszöbölni az egészségkárosító tényezőket. Ezért megörültem, hogy létezik egy olyan diagnosztikai módszer, ami az olyan betegségeket és elváltozásokat is kimutatja, amikre rendes esetben csak legyintünk, az orvos pedig tuti elzavarna, mert ő még diagnosztizálni is képtelen. Egyfajta biorezonancián alapuló módszer: elektródákkal böködnek csakrapontokat, és számítógépes kiértékelés után kiderül, van-e szervi elváltozás, és hogy rendesen működnek- e a szervek (rossz életmód esetén utóbbiból lesz az előbbi). Nálam kiderült, hogy szervileg egészséges vagyok, jól is táplálkozok, de telítve vagyok mérgekkel, vegyi anyagokkal, amik évek óta ott halmozódtak fel. Ez az átka annak, hogy nyomdásznak tanultam, és egy-másfél évet CTP nyomólemezkészítéssel töltöttem rengeteg erősen egészségkárosító vegyszer mellett. Ehhez képest meg sem kottyan a mostani bőrkikészítés. Most tehát méregtelenítés és baktérium/parazitairtás következik. Iszogatok kétféle teát, feketediófa kivonatát, ezüstkolloid oldatot. Sok probléma megoldódik majd, ha kiürülnek ezek a szarok.

A diagnózis egyáltalán nem volt drága, megvolt egy óra alatt, csak kéz- és lábujjakon böködtek, és fokozatosan eljutottunk a problémához. Utána pedig ajánlásokat kaptam a helyes étkezésre, gyógynövényekre, mert a legtöbb betegség megelőzhető a helyes táplálkozással. Esetemben a sok vegyszer kicsit zsebbenyúlós problémát okozott, de ez csak egyszeri kiadás. Mindenesetre nyomdába már nem mennék vissza dolgozni.

Most jött el az ideje, hogy élesben is gyilkoljak nyulakat. Igazából szüleim már hónapok óta tenyésztik és gyilkolásszák őket, de eddig kidobták a szőrméket, engem pedig a szőrmék érdekelnek. Elővettem Sára Jánosnál készített jegyzeteimet a bőrkikészítésről, és körbe akartam járni a debreceni üzleteket vegyszerekért. Erre Judit ráguglizva kiderítette, hogy van egy közeli utcában egy vegyszerforgalmazó cég, ahol többek közt kaphatok hangyasavat és formalint. A boltban ajánlottak nekem üvegeszközöket (lombikokat, pipettákat) is, de mondtam, hogy nem vegyészként jöttem ide, én hordóban fogok dolgozni nagy hígítású savakkal. Formalin nem volt, ezért vettem helyette jóval drágább csersavat is, bár abból egyelőre nem tudom, mennyit kéne használni.

Apámmal tegnap nyúztunk négy darab két és fél kiló körüli nyufit. Az időt elvitte a húsolószerszám készítése, ezért besóztam a bőröket és eltettem másnapra. Ma reggel itthon lenyírtunk két kakast, aztán átmentem szüleimhez, és nekiálltam húsolni a bőröket. Az én módszeremmel alig haladtam, amikor apám egy teljes szőrmét lehúsolt. Húsolás, amikor az inakat, zsírt és egyéb nem bőrszövetet eltávolítjuk az irháról. Apám kézi húsolót használt, a bőrt kiterítette az asztalon, amíg én egy fix pengén mozgattam a szőrmét, és az ő módszere volt a nyerő. Így délre a négy szőrmét már le is húsoltuk, és beáztattuk hangyasavas, sós vízbe. Majd holnap reggel cserélek vizet, és erősítek a koncentrátumon. Szőrme pedig lesz sok, mert szüleim hat nyúlanya szaporulatát eszik, és heti négy nyulat vágunk egy ideig. Már csak azt kell kitalálni, ki és mit varrjon belőlük.

A tyúkok már napi 6-7-re növelték a tojástermelést, ezt pedig fel is kell dolgozni. A legújabb őrület a száraztészta-gyártás volt, ami már van cérnametélt, lebbencstészta, töltött tészta és egyéb formában. Valahogy így:

Terveztem, hogy megyek egy békéscsabai permakultúra tanfolyamra, ami addig volt szép és jó, amíg azt írták, hogy 2000 Ft a képzés egy hétvégenként. De onnantól a szállás, étkezés, utazás már elvitt volna alkalmanként majdnem egy húszast. Amit megnyertem volna a réven, elvesztettem volna a vámon. Öt alkalom árából már egyéb jó dolgokat is tudok csinálni. Majd ha Debrecenben szerveznek ilyen tanfolyamot, akkor majd érdekelni fog a dolog.

Tegnap behoztam a lemaradásomat a filmek terén. Na nem néztem reggeltől estig filmeket, hanem csak válogattam, utánaolvastam, rengeteg előzetest megnéztem. Este úgy döntöttünk, hogy a sok csúnyaság után megnézünk egy vígjátékot. Manapság nagyon nyomatják a Hangover (Másnaposok) című filmet. A Filmbuzi bemutatója alapján jónak ígérkezett. De a film első harmadába már belopakodott a zsidrák média, és az egyik főszereplő mutogatta a kedvesének szánt jegygyűrűt, amit a nagyanyja adott neki, s a gyűrűről annyit kell tudni, hogy “túlélte a holokausztot is”! Innentől már jöttek a liberális eszmék: inni, drogozni, kurvázni, lopni, csalni, hazudni, szerencsejátékozni kúl. A főszereplők erkölcsi nullák, tetteiket nem bánják, bűneiket egyre csak halmozzák a cselekmény folyamán, és mindezt úgynevezett átlag amerikai emberek teszik. A film elején még rötyögtünk pár poénon, aztán kerekedett a szemünk, hogy ezek mit meg nem engednek maguknak, a végén pedig eldöntöttük, hogy ezt nem érdemes sem archiválni, sem terjeszteni.

Nem a saját adatlapom, de osztom a véleményét ennek az ismerősömnek.

A bringa hosszútávú bejáratása céljából is megnéztem a kertet, hogy mi a helyzet ott így télen. Ellenőriztem, hogy a szomszéd csahos kutyái nem szedték szét valahol a kerítést, mert már kész ösvényt jártak a veteményesbe, amikor karókkal és vesszőkkel befontam a tátongó lyukakat. De most már stabilnak tűnik a dúvadvédelem. A saláta érdekes módon nem fagyott le a mínusz 15 fokos hidegben. A mulcsozásnak most látszik a haszna, mert a csupasz földfelületek jégkristályosak voltak, de egy elég vékony szalmamulcs is képes volt ettől megvédeni a betakart talajt.

A kert mindenesetre sokkal gondozottabb, mint amikor megkaptuk. Kertnézés után elmentem egy martinkai tanyára, és meg is volt aznap az 50 kilométer.

Amikor a bringát hoztam haza, egy ilyen útkereszteződést láttam:

Egy lámpával vezényelt forgalmas útkereszteződésben kifejezett művészet lehet egy böhöm SUV-ot hátulról telibekapni. De mintha látnék a képen egy szőke hajkoronát…

Az előszilvesztert a homokkerti bagázzsal töltöttem 28-án Mikepércsen, most a szilvesztert pedig a Magyarok Szövetsége helyi aktív tagokkal. Judittal elcipeltünk az irodába asztalt, étkészletet, kaját, piát, laptopot, hangszórókat, hogy szánkat telítsék az ételek, italok, fülünket pedig dugítsák magyar dalok. Jó hangulatban telt az este, lövöldöztünk a gázpisztolyból rakétákat, a világot is megváltottuk. Hazafelé én voltam a józanabb, csak egy üvegnyi bort ittam, ezért én vezettem haza. Nekem nem is volt másnapom.

Két év múlva pedig világvége. Ha mégis elmaradna, akkor csinálunk!

Horváth Zoltánt nem ismerem, de még a profi kosárlabdásokat sem. De tegnap meghalt egy autóbalesetben, amint azt nemrég a Tények tudósította. Kisodródott, és nekiment egy kamionnak. Hadd mondjam el még egyszer: egy kamionnak.

A kamionokról röviden a következőket kell tudni. Amikor a boltok lettek az emberek éléskamrái, és egyre rövidült az egyes termékek megrendeléstől kézhezvételig terjedő időszak, úgy egyre több kamion kezdett a közutak amortizálásába. A lakosság már sehol nem halmoz fel magának otthon tartalékokat, hiszen mindent meg lehet venni a boltokban. Milyen kényelmes! És milyen sebezhető is! Így az emberek teljes mértékben ki vannak szolgáltatva az ellátórendszernek, s aki ezt kézben tartja, az a világ ura. Ez a rendszertől való függés már minden városban látható. Ilyen szempontból a falvak is elvárosiasodtak, mert például sehol nem sütik már háznál a kenyeret, ha a boltból is meg lehet venni. A mesterségesen generált válság hatására pedig az elosztóhálózatban szereplő kisebb cégek is arra kényszerültek, hogy csökkentsék a raktárkészletet, és leginkább a pillanatnyi igényeket szolgálják ki. Ezt már nem lehetett a nehézkes, nagy tételű vasúti szállítással biztosítani, ezt csak kamionokkal, teherautókkal tudják véghezvinni. A vasúti szállítást megölik, a környezeti terhelést növelik, csak hogy egyre jobban pörögjön a rendszer. Mindez azért, hogy ki ne fogyjon már a multiknál a plazmatévé, és mindenki igya a testét szétmaró Coca Colát, egye az ammóniába áztatott húspogácsákat a mekis hamburgerekben, és egyéb mérgekkel tömje magát.

A közutakat ellepő kamionok pedig bedugítják a forgalmat, nehézkessé teszik a közlekedést, veszélyessé az előzéseket, ha pedig szembetalálnak egy személyautót, akkor puszta tömegüknél fogva eléggé lecsökkentik a kis autóban a túlélés esélyét. Ezért aztán nem csoda, hogy szerencsétlen sportoló is, amikor kisodródik, akkor egy kamion gyűri maga alá. Hiszen alig jár majd más az utakon, amikor egyre növekednek a benzinárak.

Ilyen drágaszágot vettem ma. Szenteste környékén megálmodtam, hogy milyen elvárásaim vannak egy új bringával szemben, mert bizony kinőttem már a cruisert, akárhogy sportosítottam rajta kormányt és áttételt.  Ezért vasárnap elküldtem egy SM-et Nixynek, hogy ha komolyan gondolja, eladó a bringám, ugyanis nemrég elismerően gusztálta. Már aznap jött is Ritával, a párjával, és mindketten kipróbálták, mert főleg Ritának kell, de azért Nixyt is elviszi párszor a Gepida Nedao Man. Megállapodtunk abban, hogy kell nekik a bringa. Azonnal is vitték volna, de mondtam nekik, hogy ácsi, előbb én is vennék egyet, annak meg utánajárnék.

Ma körbejártam négy-öt bringaboltot, és az utolsóban, a Pótkerékben sikerült az eladóknak rámsózni egy montit. Nem hagyták, hogy üres kézzel távozzak, ha már közöltem, hogy mennyit szánok az új bringára . Tehát enyém lett egy Mongoose Rockadile szépség. Nem egy CC versenyre való, de városba teljesen jó lesz. Az alapbringához vettem még kiegészítőket: sárvédők (ajándék), csomagtartó, lámpák, csengő, kilométeróra. A merev vázhoz képest az első telóval már jóval simábban veszem a döcögőket. A sportosabb felépítés pedig segít abban, hogy hamar elérjem a 30 km/h utazósebességet. Még szoknom kell a kontra hiányát, amitől egyébként már régóta szabadulni akartam, és a négykaros sebességváltást. A kép telefonnal készült, de majd jól lefotózom normális fényviszonyok között is.

Nahát, ilyen rendhagyó ajándékkal még nem leptem meg mást, mint most Judit anyukáját. Ugyanis év közben már emlegette, hogy de szépek is a kendermagos tyúkok – hát most kapott egyet. Láttam szüleim tyúkudvarán pár kendermagos tojótyúkot, az egyiket elkértem, és legumipókozott kosárban hazafuvaroztam. Sokáig ugyan nem lehetett volna ott tartani, ezért ezt az ajándékot még a fadíszítés előtt adtam oda, miután Judit kötött a tyúk nyakába egy masnit. Lett ám neki nagy örülés!

A nagy fiúnak pedig repülő kakast szereztem a Kütyüshopból. A gyerekek ezzel is sokáig elszórakoztak.

Én meg kaptam nadrágokat, zoknikat, munkáskesztyűt, pulóvert, meg ilyen hasznos dolgokat, amiket ház körül is tudok használni. Volt családlátogatás, sok beszélgetés, egyébként béke és nyugalom.

Egy erdőben láttam meg az ismerős nagyorrú pofát. Egyedül volt, egy kormányőr sem volt körülötte, és senki más sem volt a környéken. Láthatóan nem vett észre, hátat fordított nekem. Lehet, hogy pössenteni készült? Ráordítottam, erre menekülni kezdett. Utánaeredtem, és amikor elég közel kerültem, leadtam felé pár lövést a gázpisztolyból, hogy megzavarjam a látását, és elbotoljon egy ágban. A lövések közt elgondolkoztam azon, hogy egy oldalra futó emberre rá kell célozni, vagy elé a gázsugárral. De bárhogy is csináltam, rövid üldözés után sikerült elérnem. Előkaptam a fekete sálamat, a nyaka köré tekertem, sótörésszerűen a hátamra kaptam a nyakánál fogva felhúzva, és addig szorítottam, amíg rugdosott. Közben emberek gyűltek körénk, és ujjongtak.

Fél öt volt, amikor felkeltem e kellemes álmomból, és utána nehezen aludtam vissza.

Zeitgeistek helyett ezt jobban ajánlom megnézésre:

Zsigerbeszéd, 1. Fejezet from Julius on Vimeo.

A “Zsigerbeszéd” 13 epizódból álló filmsorozat Dr. Gyulai Iván főszereplésével, aki a miskolci Ökológiai Intézet Igazgatója. Az egyes epizódok 14-18 perc hosszúságúak, és a környezet, a társadalom és a gazdaság egymással összefüggő kérdéseit járják körül előadás formájában. A “zsigerbeszéd” kifejezés arra utal, hogy ma a fejlesztésekről, a mindenáron való gazdasági növekedésről szóló frázisokat zsigerből, gondolkodás nélkül használjuk, fogadjuk el. Ugyanakkor, ha az egyes jelenségeket a fenntarthatóság szempontjábólvizsgáljuk, kiderül, hogy éppen a mai fejlesztési gyakorlat vezet bennünket a társadalmi és ökológiai összeomlás felé.Kiderül, hogy a gazdasági növekedés nem képes megoldani növekvő társadalmi és környezeti problémáinkat, sőt, elmélyíti azokat…

13 részből áll, a többi is fent van a Vimeón. De le is töltheted saját gépre innen.

Nemere István gyerekkorom egyik kedvenc sci-fi írója volt, és nem tudtam, hogy manapság sok történelmi témájú könyvet is ír. Emellett már több mint 500 saját írású könyve jelent meg, és még fordít is mellette, ami igen elismerésre méltó adat. Munkásságának nagy része ponyva, és amint átnéztem a Magyarország története – 989 év krónikája – az államalapítástól a XX. század végéig c. könyvének a kritikáit, sokan ezt a kötetet is ponyvának minősítik. A szakértők azért, mert nincs kilométeres forráslista. Pedig a könyvben menet közben lehet olvasni, hogy hol ilyen, hol olyan forrásból idéz, amik sokszor ellentmondanak egymásnak. A mai hírek is ellentmondanak egymásnak, akkor ezer év távlatából pláne félrevezetőek lehetnek az információk. Élesen bírálja a könyvet a nemzeti oldal is, mert Nemere az őstörténetünk tárgyalásánál nem a turul kloákájába szorult fejű álláspontot képviseli, hanem pártatlanul szemlélve közli az újabb kutatások eredményét. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a könyv megvételénél az volt a fő szempontom, hogy végre egy rendes történelemkönyvet tartsak a kezemben, amit nem az a komcsi szemlélet hat át, amit középiskolában kellett tanulnom (finnugorizmus és társai).

A könyv 700 oldalas, A/4 formátumú kódex, tele szöveggel, nagyon ritkán egy-egy uralkodó portréjával megszakítva. Még csak az elején járok, de regényes stílusa magával ragadott. Saját szubjektív véleménye is sok helyen olvasható a mai eseményekkel történő párhuzamvonásaiban. Következzen pár kiragadott részlet:

“[Salamon udvara] különféle szakembereket, pénzveréshez értő németeket és német zsidókat, később mohamedán, perzsa, stb. férfiakat is behívtak az országba, és azok itt nyugodtan tevékenykedhettek. Mi több, ezek a nem-keresztények egészen magas állásokat is betölthettek – ma azt mondanánk, “szakértői kormányt” alakítottak.”

“Egyházi személyeknek már akkor sem illett volna politikával foglalkozniok, de a tilalmat körülbelül annyira tartották be, miként manapság”

“[A pogányok] mindezt nagyon komolyan gondolták. Elöljárókat választottak maguk közül, akik nagy bátran mindezt a király szemébe vágták. Mint a későbbi századokban, és ma is, azok hitték magukat a nemzet vezető erejének, megtartónak, egyetlen híveinek, akik hátrafelé akartak menni. Akik visszasírták a múltat és nem voltak hajlandók belátni, hogy ami volt, elmúlt és többé nem hozható vissza, hisz közben minden feltétel megváltozott. Érdekes, hogy az efféle nacionalisták mind a mai napig nem okultak semmit.”

Ez utóbbi naná, hogy kivágja a biztosítékot a nemzeti olvasóknál. Azért én szeretem. Elmondása szerint egy cseppet sem kiváltságosabb a magyar, mint a többi nemzet, a honfoglalás is megesett jópárszor, a pusztai népek szinte mindegyikének ragadozómadár volt a szent szimbóluma, szent királyaink pedig néhány kivétellel ugyanolyan züllöttek és korruptak voltak, mint kortársaik.

Olcsó könyvárusnál vettem 1500 Ft-ért. Ugyanitt láttam 500 és 300 Ft-ért is Truancyt, vegyétek halomra!

Több gép és több oprendszer közt megosztva szeretem a szinkronizációs dolgokat. Ha már nem lehetek Tyler Durden magyar hangja, akkor legalább a fájlokat szinkronizáljam, ahogy azt olvastam a Pendrive helyett Dropbox című írásban. Az RSS-ben érkező olvasmányaimat már egyébként is Netvibes-ban kezeltem, amibe eddig betettem egy box.net-es widgetet, aminek segítségével egyből tölthettem fel webre mindenféle fájlokat, hogy másik gépen megnyitva a Netvibest egyből le tudjam tölteni. Na ettől egy fokkal jobb a Dropbox, ami helyben is tárol, weben is tárol, helyi hálóba kötött gépek esetén pedig van olyan intelligens, hogy LAN-on szinkronizál, még különböző oprendszerek esetében is. Egyből rászoktam a használatára.

Ha több gépet használok, akkor több mindent is kéne szinkronizálni – gondoltam magamban, és felraktam Firefox alá az Xmarks kiegészítőt, amit fél szemmel megpillantottam egy működő Windows Reborn változatban. Ezzel az elmentett jelszavakat és könyvjelzőket szinkronizálhatom weben keresztül a gépek között. Cuki. A Read it later kieggel megjelölhetek egyszer használatos olvasnivalókat, amiket majd később el akarok olvasni, de nem akarom a könyvjelző eszköztárat összeszemetelni. Szintén weben szinkronizál több gép között. Ha már ilyen sok kieget telepítek a Firefoxra, akkor elég macerás ezeket feszt telepítgetni több gépre is, ezért egycsapásra megoldom az egészet: a Syphon kieggel szinkronizálom a gépek között a telepített kiegészítőket (Adblock Plus, DownThemAll!, Extended Statusbar, FireGestures, Google Gears, Greasemonkey, Oldbar, Readability, Tab Mix Plus a fent említetteken kívül).

Mostanság a debreceni főépítész, Kováts Ákos, és bűnbandája, a műszaki osztály munkatársai személyesen járják a várost, és riogatják a megélhetésért küszködő kereskedőket. Állításuk szerint le kell venni a reklámtáblákat, és csak az általuk jóváhagyott 40×40 cm-es reklámtábla szerepelhet az utcafronton. Odaállnak, lefotózzák, és közlik a boltosokkal, hogy azt ott (mutatnak a táblára) le kell szedni, mert rontja az utcaképet. Törvényre nem hivatkoznak, még kutatjuk ennek a hátterét. Egyes kereskedőket nem basztatnak, különösképp, akik a Cívis Háztól bérlik az üzlethelyiséget. A Cívis Ház főtulaja ugyanis a főépítész. Ilyen kirakatok maradnak utánuk:

Nyílt titok, hogy a Fórumban nem megy az üzlet, amiben Kósának is benne van a pénze és érdekeltsége, ezért úgy döntöttek, hogy megfojtják a Fórumon kívüli kiskereskedőket. Egyébként is olyan nehéz errefelé üzletet nyitni külföldhöz képest, hogy azt külföldön el sem tudják képzelni, az adóteher akkora, hogy már alkalmazottat fenntartani is képtelenség, erre azt a kis lehetőséget is elveszik, hogy a vásárló egyáltalán megtalálja az üzletet. Valami ilyen városkép marad majd utánuk:

Minden eladó, kiadó, lakatlan. De a multikhoz és a bankokhoz nem nyúlnak a csinovnyikok, azok csupa esztétikus utcafronttal rendelkeznek. Például a szoci maffiózó, Tóthnak a könyvesboltja is csuda esztétikus molinókkal bombázza a főtéri sétálókat:

Magyarországra mondják, hogy ilyen ország nincs még egy. Azon belül ilyen város sincs még egy. Még hogy a fény városa?!

A szecessziós épületegyüttes 1913-1915 között épült Hajós Alfréd és Villányi Lajos tervei szerint, majd 1976-ban bővítették a szállodát.

1882-ben Steindl Imre, a Parlament építőjének tervei szerint egyemeletes szállodát építettek. Ezt a megnövekedett igények miatt 1913-ban le kellett bontani. Helyére 1915-ben épült fel a régi szárny Hajós Alfréd és Villányi Lajos tervei alapján. A homlokzati plasztikát olasz kőfaragó mesterek készítették.

Az épületen belül külön említést érdemel az emeleti díszterem, a ma koncerteknek, egyéb nagyrendezvényeknek helyet adó Bartók-terem. A bejárat közelében található Hajós Alfrédnak, első olimpiai bajnokunknak, az épület tervezőjének másfélszeres életnagyságú bronz mellszobra. Az 1976-ban épített új szárny építészeti-esztétikai szempontból vitatható módon kapcsolódik a régihez.

2009 végén pedig az egészet eladták egy dubaii cégnek. Állítólag a dubájok garantáltan zsidrákmentesek, de a lényeg, hogy az idegenforgalmi haszon innentől nem marad az országban, hanem ezt is kilopják, mint a többit.

A Bartók-teremről pedig annyit, hogy olyan horror áron adják ki, hogy a mezei vállalkozónak eszébe se jusson oda rendezvényt szervezni, és különben is, a rendezvényeket ma már a Kölcsey Központban kell rendezni, mert Lalikerály ezt diktálja.

A blogmentesség legfőbb oka az volt az utóbbi időkben, hogy tákoltam a www.onellatas.info oldalt. Páran permakultúra levlistások elhatároztuk, hogy csináljunk egy modern közösségi oldalt, ahol nem kötnek minket gúzsba a technikai és személyi akadályok.

Zsolti segítségével megvettem a domainnevet a www.domainrightnow.com -nál, ahol nagyon kiterjedt domainkezelési lehetőségek vannak. Megigényeltem a tárhelyet a www.nextarhely.hu szolgáltatótól, de azok nem a leggyorsabbak, én pedig haladni szerettem volna. Próbálkoztam az Extra.hu-val, de oda valami technikai akadály miatt nem tudtam becsatolni a domainnevet. Ráadásul a WordPress blogmotor is nagyon köhécselt rajta a sok szerverkorlátozás miatt. Áttettem az eddigieket a drnagyattila.hu egy alkönyvtárába, a domaint pedig maszkolással ráirányítottam. Ez azt jelentette, hogy ha beírtam a böngésző címsorába a www.onellatas.info címet, akkor az végig ott is maradt változatlanul, mert egy framesetben futott az igazi oldal. Ez sem volt igazi megoldás, mert figyelmes látogató észrevehette, hogy hol is fut valójában a weblap. Ekkor megjött a nextárhelyes tárterület, amire áttolva az adatbázist és a fájlokat, gond nélkül futott a rendszer. Ingyenes tárhely, de nincs semmi korlát, teljesen jól fut minden. Legközelebb elgondolkodok rajta, hogy a razide.hu-t is elköltöztetem oda a fizetős tárhelyről, de már megint először befizettem az éves csekket, és aztán kezdtem gondolkozni. Nem tudom, Sztiv mit szenved a mostani tárhelyszolgáltatójánál.

A WP alá felraktam pár szükséges plugint: All in one SEO pack, Akismet, DB-cache, Shadowbox JS, Sociable, TinyMCE advanced, Tweet-retweet-posts, Wordpress Code Editor. De a legjobb a Simple:Press Forum volt. Egy olyan fórumrendszer, ami a felhasználói adatokat a WP adatbázisából veszi, és nagyon szépen beépül a WP-be. Olyan ajaxos és egyéb kezelési funkciói vannak, hogy az eddig ismert fórumrendszerekhez képest ez egy sci-fi álom. Nagyrészt magyarul is tud, bár még lenne mit fordítani rajta.

Az oldalt mostanság fogjuk elkezdeni reklámozni, eddig egy kis tartalmat nyomtunk fel rá. Lesz még sok szakértő írás, nem kell félni. Túlélésre törekvő embereknek kötelező.