Hogyan sajátítjuk el a nyelveket?

Amikor az ember nekifog, hogy egy új nyelven megtanuljon beszélni, hitetlenkedve gondol vissza saját babakorára. Hiszen egyszer már megcsinálta, méghozzá pelusosként! Tökéletesen megtanult egy nyelvet, ami most szinte lehetetlennek látszik. De hogyan is sajátítjuk el a nyelvet kisgyermekkorunkban? És vajon mennyit lehet ebből az ösztönös tanulásból átvinni felnőttkorra? Lássuk először a babák szempontjait!

Kisbaba telefonál

Motiváció

A gyerekek folyton akarnak valamit. Elérni, megfogni, megkóstolni, odamenni, paskolni, rálépni, és a sor végtelen. Előbb – utóbb rájönnek, hogy a felnőttek szavakkal könnyen irányíthatók. Hiszen milyen egyszerű, csak kibökjük, hogy “hami” és máris röpül a lekváros kifli befelé. Sokkal kisebb energia, mint odahúzni anyut a hűtőhöz és félórás mutogatás után elérni ugyanezt. Ráadásul minden szóért taps és örömmámor jár, ami a gyerekek legjobb inspirálója. Érzelmi motiváció, hogy a baba szeretne hasonlóvá válni a nagyokhoz, első sorban az édesanyához. Szerepjátékához a szavak is hozzátartoznak. A babázó kisgyermek először csak a hangsúlyt utánozza a mozdulathoz kötve, később halandzsázik, majd ugyanúgy fogja altatni játékbabáját, mint őt az anyukája.

Kérdezzük meg magunktól: minket mi motivál? Vagyunk-e annyira letörhetetlenek, mint egy-két éves korunk körül?

Mi a fontos?

A gyermekek először az őket legjobban érdeklő dolgok neveit tanulják meg. Gyakran apa, anya az első szó, sokszor a nem, utána pedig főnevek sokasága következik. Vannak gyerekek, akik két-három éves koruk körül húszegynéhány dinoszaurusznevet tudnak felsorolni, mert az érdekli őket leginkább. Mások egy órán keresztül képesek mondókákat, dalocskákat idézni, megint mások rengeteg járművet jegyeznek meg. Mindezt azért, mert számukra ez a legfontosabb dolog a világon.

Nekünk mi a fontos a nyelvtanulásban? Hol fogjuk használni azt a nyelvet? Tanuljunk célirányosan, később pedig bővítsük ismereteinket!

Gyakorlás, mint az élet velejárója

A kicsik otthon, séta közben, vagy az autóban ülve sokszor kimondják a már ismert szavakat. Kutyát látnak, erre megjegyzik, hogy kutya. Esetleg hozzáteszik azt is: farka. Vagy:ugat. Vau-vau. Hiába mondták már el rengetegszer, újra és újra ösztönösen gyakorolnak. Mikor beszélni kezdenek, csak szavak, szótöredékek jelennek meg, később a szavak köré más szavak is társulnak, a kör egyre bővül. A kutyáról végül már elsorolják az összes testrészt, azt hogy liheg, hogy csahol, hogy harap, vagy szelíd. A következő kerítésnél biztosan meglátnak valamit, amihez szintén lesz hozzáfűznivalójuk.

Ezt mi is könnyen megtehetjük! Amikor meglátunk valamit, amiről éppen az előbb tanultunk, mondjuk el az adott nyelven. sőt, mondjuk el mindazt, ami eszünkbe jut róla. Ez segít, hogy mindig többet és többet kívánjunk tudni.

Segítségek innen-onnan

A gyermekek természetesen rengeteg segítséget kapnak. Legnagyobb segítőjük persze a természetes nyelvi környezet. Ha nincs lehetőségünk az adott országba utazni, teremtsünk magunknak például egy mini Angliát itthon. Eljárhatunk nyelviskolába, klubokba, szerezhetünk angol ismerősöket chatoldalakon, nézhetünk filmeket vagy angol televíziót, vagy nekifoghatunk az online angol nyelvtanulásnak.

Egy biztos: ha csak negyedannyi energiát belefektetünk, mint babakorunkban, hamar sikerre visszük terveinket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.