2010. október 16. szombat, 12:22
Helyi blues zenekar kért meg rá, hogy készítsek már róluk némi videóanyagot. Ehhez felhasználtam a saját videókamerámat, ezen kívül a gitárostól kaptam egy Canon 550D-t kitobival, hogy azzal is videózzak. Megosztok néhány tapasztalatot erről a filmesek által is használatos technikáról.
Nekem kellett egy negyedóra, mire rájöttem, mit hol lehet állítani a masinán. Most a felvételt a saját miniDV-s kamerámhoz passzítom, ezért egy PAL rendszerű videóhoz legközelebbi videómódot kellett beállítanom. Nem volt sok választási lehetőségem, volt 1080p-s 25 FPS, 24 FPS, volt 720p-s felbontás, és 640×480-as 50 FPS. Felbontásban a 640 még szódával elmegy, a HD felbontással feleslegesen izzasztanám a vágógépet, az 50-ből pedig lehet csinálni 25 FPS-t. Ezzel csak az volt a gond, hogy a legkisebb záridő 1/60 volt, míg HD-s 25 FPS-nél mehettem volna 30-ra is. Ez azt jelenti, hogy a sötét balmazújvárosi BAKI-ban 6400-ra kellett emelnem az ISO-t, hogy a fényerőtlen kitobin keresztül elegendő fényhez jusson a szenzor. Szerencsére a 17-55/3.5-5.6-os obi stabis volt, különben nem tudom, mit csináltam volna, hogy ne remegjen a kép. A stabilizátor jól teljesített még 55 mm-en is. A magas ISO miatt még 640×480-ban is tetemes képzaj látszik.
A tulajdonosa panaszkodott rá, hogy a videó hamar leszlopálja az akksit. A fókuszálási módot átállítottam manuálisra, és azáltal, hogy a fókuszmotor nem rángatta a felvétel alatt végig a lencsetagokat, fél óra felvétel után is teljesen töltöttnek mutatta a kijelző az akksit. Az expozíciót is átállítottam manuálisra, mert villódzó koncertfényeknél nem jó, ha az automatikus expozíció megpróbálja követni a fényeket, és villódzik a felvétel is. Csak győzze visszaállítani a tulajdonosa, aki egyébként is csak kocafotós, nem ment bele a gép finombeállításaiba. A gépváz kezelése egyébként régi motoros Canon tulajdonosoknak is feladhatja először a leckét, mert nem a régi, megszokott helyen vannak a gombok. Az óriási, 3" kijelző elveszi a helyet. Megértem a gyártókat, hogy ma már nem a kezdeti 1" kijelzőkön kéne ellenőrizni a felvételeket, de ez a méret már kezd túlzás lenni. A Pentax k20D-hez képest macerás dolog vele fényképezni, nincs top LCD-je, mindent menüzgetni kell a kevés dedikált gomb miatt - ezt a masinát jól láthatóan automata-félautomata módban történő fényképezésre tervezték, de hát erről szól a Canon három számjegyes belépő kategóriája. Ám véleményem szerint egy Pentax K-X többet nyújt azonos árkategóriában.
Ergonómia. A picike gépet az LCD-n keresztül nézegetve, magam előtt tartva egyszerűen nem érzem, hogyan, mennyire mozdíthatom, ha pl. követni akarok egy mozdulatot. Egyik kezemmel alulról fogtam az obit, hogy tudjam tekergetni a nehézkesen mozduló zoomot, és a túl könnyen járó, hiperérzékeny fókuszgyűrűt, a másik kezemmel a markolatot fogtam, s így hamar ki is állt a kezem. Handycammel és szememhez illesztett fényképezővel egy pillanat alatt tudok célozni, de ezzel így nem.
Volt a gépnek egy olyan vonása is, ami komolyan megkérdőjelezi számomra a masina használhatóságát: háromnegyed óra folyamatos használat után a kijelzőn megjelent egy figyelmeztetés, hogy túlmelegedett a szenzor. Nagy szenzor, nagy áramfelvétel, nagy melegedés. De akkor ezek szerint több órás folyamatos felvételre teljesen alkalmatlan, ezt pedig még egy fórumon sem olvastam. Az emberek biztos nem ilyen felvételeket készítenek ezekkel.
Summa summarum, ebben a formában egyelőre bohóckodásra alkalmas a technika. Addig is várjunk a Sony NEX-VG10-re!
| < Előző | Következő > |
|---|
Címlap RSSOkosan keress!
Ezt olvasom épp
Utolsó kommentek
|
Hozzászólások
Felbontás terén pedig még annyira sem kényeztetett, mint az 550D: csak az 1080i 25 fps és a 480p közül választhattam.
Annyi eltérést tapasztaltam, hogy az angol gépkönyv szerint 1080i 30 fps-t tud az 5D, ami amcsi (NTSC) szabvány, míg a kezemben tartott példány 25 fps-t készített, ami EU (PAL) szabvány.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.