RazideÉrzem a növéshez kapcsolt csökkenést

Erdélyországba indultunk péntek reggel. Berettyóújfaluban felvettünk egy Bárándon élő székely srácot, Attilát. A terv szerint Nagyváradon megálltunk volna beszélni Tőkés Lászlóval, de nem sikerült átjutni az őt cerberusként őrző titkárnőkön és ügyintézőkön, ezért mentünk tovább keletre öten egy teretpjáróban. Nem kéjutazásra indultunk, a csomagtér tele volt a holtmarosi árvaháznak gyűjtött tartós élelmiszerekkel. Holtmaros már alaposan bent van Székelyföldön. Közben átkozódtam, hogy az IGO nem ismeri a települések rendes magyar nevét, csak az oláh neveket ismerte, azok pedig három települést is elneveztek úgy, mint Holtmarost. Azóta itthon felfedeztem, hogy az Openmaps.eu-ról letölthető ingyenes térképek már tartalmazzák a magyar neveket is.

Holtmaroson töltöttük az első éjszakát. Vacsora előtt házigazdánkkal, a református lelkésszel beszélgettünk, aki a velünk utazó székellyel is jól elszékelykedett, és iszogattunk eleget. Elmesélte a helyzetüket is, hogy egy huncut garast sem ad már nekik az oláh kormány, és csak a Wass Albert alapítvány adományaiból tartják fenn magukat. Őt magát pedig meghurcolták már keményen a jelenleg a templomban elhelyezett Wass Albert mellszobor miatt, amit csak kitesz majd idén nyáron a templom elé. Amikor megérkeztünk délután felé, akkor a sűrű ködtől nem láttuk a szemközti oldalon az Istenszéke hegyet, ahol a Funtileli boszorkány című regény játszódik. Másnap reggel azonban rendesen látszott.

Az árvaházban ránézésre olyan 8-13 éves gyerekek voltak, akik nagyon fegyelmezettek voltak, senki nem lármázott és veszekedett. Este a vendégeknek fenntartott második emeletről hallottuk, amint az első emeleten valamelyikük hegedűn gyakorol, és az ismert számok után a székely és a magyar himnuszt is elhúzta.

Másnap kevés alvás és fejfájás miatt kissé romon indultunk még több mint száz kilométer megtételére, Csíkszeredára. Ott a Székely Nemzeti Tanács ülésére voltunk hivatalosak. Felszólalt Csaba is az MSZ nevében, én pedig videóztam a felszólalókat, de spórolni kellett a kazival, ezért lemaradtam pár jó dologról. A fotóállvány sem alkalmas videózni, mert nem lehet vele rendesen svenkelni, darabos a mozgás, és még bele is hallatszik a nyikorgás a hangfelvételbe.

Aznap még megnéztük a várost, este vacsoráztunk, utána pedig nyugovóra tértünk házigazdánk szép vendégházába. Másnap pedig kis kitérőkkel hazautaztunk. A negyven centis hó vidékéről átjöttünk a cívis fagyba. Ha Attila megírja az utazásunkról az esszét, én pedig feldolgozom a videókat, akkor bővebb beszámolóra is lehet számítani.

Péntek-szombat-vasárnap megyünk páran az MSZ vezetőségből Erdélybe, ezért kaptam egy olyan feladatot, hogy kerítsek már elő a föld alól is egy videókamerát. Először András HD-re rögzítő HD felbontású hiper-szuper consumer kamerájára gondoltam, de ma reggel közölte, hogy egy-egy estére még oké, de három napra nem oké, mert minden héten megörökítik vele az ivadékot.

Mit volt mit tenni, vettem egy videókamerát. Régi, használt darab, 20-ért villámáron a Vateráról egy debreceni sráctól, aki eddig szintén az ivadékot örökítette meg vele. Canon MV750i típusú. Ár/teljesítményben jónak tartom, bár egy hónappal ezelőtt volt jobb vásár is – mert figyelem már egy ideje a videókamerákat. Éreztem már, hogy eljött ennek is az ideje.

Amikor ma délután átvettem a kamerát, megnéztem a kezelését, és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg lehet-e manuálisan kezelni a fókuszt, fehéregyensúlyt és expozíciót. Az automatika véleményem szerint csak azért van, hogy elbassza a felvételt, ezért igyekszem mindenütt kiiktatni. Mérje meg a fényt, álljon be a fókusz, ha kell, de tudjak tőle eltérni, és ha pl. kinézek a kamerával egy reluxás ablakon, akkor ne a reluxára fókuszáljon automatikusan, hanem a mögötte lévő tájra.

Épületbelsők tompított fényeinél elég szarul teljesít, de majd megoldom valahogy. Még szereznem kell hozzá egy firewire kábelt, és kazettákat, mert most csak két kölcsönben nálam maradt kazival gazdálkodhatok. Van hozzá egy 5-6 órát kibíró szuper(nagy) akksi, vagyis most az akksi tovább bírja, mint amennyi felvételt készíthetek vele.

A disznó nagy részét feldolgoztuk, de hátra volt még a füstölés. Először egy ismerősnél akartuk, aki nem vállalta, aztán itthon a grillezőben, végül a tyúkól egyik helyiségében hajtottuk végre az akciót. Kaptunk bükkfát erre a célra, amit első nap el is égettünk. Azért ez nem volt olyan egyszerű, mert simán egy tálcán kellett tüzet gyújtanom, nem egy zárt tűztérben, ezért több mint félóra szerencsétlenkedés után keletkezett csak fenntartható tűz. Lassú tűzre volt szükség, hogy hideg füst érje a felfüggesztett disznósajtot és kolbászt. Első nap elfogyott a bükkfa, ami már szép színt adott a kolbinak, de az még nyers maradt. Ezért másnap folytattuk akáccal, nap végén pedig jóízűen kóstolgattuk a füstölt kolbászt. Ennek örömére a kamrába felfúrtam egy keresztlécet (vagyis a két tartóját), hogy ott száradjanak a húsfélék. Majd szükség lesz másikra is, mert most még sóban pácolódik 15-20 kg szalonna és csülök, amiket szintén fel kell majd füstölni, csak azokat később kell és tovább. Ma este megkezdtük a disznósajtot, és bár utálom a boltit, ez nagyon finom lett. Eddig a sült oldalast sem szerettem, de mama olyan finoman elkészítette, hogy ezt a véleményemet is felülbírálom.

A füstölés egyébként jó dolog. Minimális energiabefektetéssel tartósítja a húst, nem kell fagyasztani, csak a kamrába akasztani. A tyúkólban pedig jó meleg marad, még a másik helyiségben is jó dolguk volt éjjel a tyúkoknak.

Szombat reggel tehát levágtuk nagy nemzeti összefogással a mangalicát. Gárdista fogta  a lábát, őrsereges az orrzót, egy barantás pedig ráugrott, és amikor ledöntötték a földre, beledöfött egy szuronyt a torkába. Az utánfutón jó volt leszúrni, mert a rácson kívülről fogva a disznót nem állt fent az a veszély, hogy bárkinek is nekiront az állat. Tartottam a tálat, mert literszámra jött a vér, és ebből készült a reggeli hagymás vér és a véres hurka. Döfés után elcipeltük a disznót a perzselés helyszínére, felállítottam a fényképezőt állványra, és elkezdtünk trancsírozni. Ebből rittyentettem egy kis videót:

Disznóvágás 2010 február from Leslie Warlock on Vimeo.

Este lett, mire végeztünk a zsírsütéssel is. Másnap mosogatás, takarítás. Amikor az üstházban begyújtottam a PB-gázról működő gázrózsát, akkor a megnyitástól a gyújtásig terjedő idő alatt annyi gáz gyűlt össze, hogy a kis lobbanás még a szemöldökömet is leperzselte. A gyújtó bal kezemet meg pláne. Pár óra múlva már csillagokat láttam a fájdalomtól, ezért elautókáztunk először a Kenézybe, majd onnan a bőrklinikára, mert a Kenézyben nem foglalkoznak égett sérülésekkel. A Klinikán bekenték a kezem, ráhúztak egy szövetkesztyűt, megmondták, melyik vény nélkül kapható kenőcsöt vegyem meg a gyógyszertárból, ha aludni is szeretnék, és ennyi. A fiatal orvos csuklópántján mintha stilizált héber mintákat véltem volna felfedezni. De legalább azt is megtudtam, hogy ha az égés után közvetlenül hideg vízbe teszem az égett bőrfelületet 20 percig, akkor nem szenvedek ennyit.

A disznó felét egyébként mi vettük meg, már csak füstölni kéne.

Magyarok Szövetsége debreceni gyűlés. A vezér feltette a kérdést, hogy ki lenne benne egy közös disznóvágásban, hogy legyen valami jó közös programunk. Húsz ember jelzett kézfeltartással. Oké, ki szervezi meg – hangzott a kérdés, mire mindenki csak laposan pislogott a szomszédja felé. Feltettem a kezem, hogy kihaénnem. Nem voltam ott az előzetes felvetésen, csak a kérdést hallottam, azért jelentkeztem olyan buzgón. Utána derült ki, hogy még sem időpont, sem helyszín nincs, de még disznó sem.

Azóta annyiban tisztázódott a helyzet, hogy az itthoniak rábólintottak, hogy itt legyen nálunk (az ifjúság menekül másfelé), a húszból csak tíz ember lett, felszerelést összedobjuk, a disznóból pedig 160 kilós mangalica lett, aminek felét megtartjuk magunknak, a családban, a másik fele szabad préda.

Az Avatar, amit most néztünk meg a moziban, egy jó film. Látványos és szép, a sztori pedig már-már agitprop. A probléma ott van, hogy sokan félreértelmezik a filmet. Olvastam olyan véleményeket, hogy “bemutatja az emberiség romlottságát”, “megmutatja, milyen rossz minden ember”, és hasonlókat. Ezek már megint nem látják a fától az erdőt. Mert a film igenis bemutatja, hogy az emberek egyénileg jók, csak a rendszer rossz, ami miatt kevesek akarata miatt korlátok között mozoghatnak a többiek. Világosabban fogalmazva hadd éljek a Pokolgép szövegével: “Nem, ne ássunk sírokat, milliókat egy miatt – ne szülessen több halál!” A háború, amit itt is kirobbantanak, csupán kevesek érdekét szolgálja, és rengetegen szenvednek miatta mindkét oldalon. Az emberek azért robbantják ki a háborút a kékbőrű őshonos fajjal, mert szükségük van energiára, amit a bennszülöttek lakhelyükről történő elüldözésével tudnak kitermelni. Már megint a folyamatos, exponenciális ütemű energiaelőállítás, ami az emberiséget a szakadékba viszi. Nem a 2150-es években, amikor ez a film játszódik, hanem itt és most.

Olvastam más félreértelmezéseket is. Az ezoterikus körök nagyon rászabadultak a filmre, már csak az elnevezés miatt is. Mert az avatár az az indiai istenek földi megtestesülését jelenti, és innentől teljesen vad asszociációkkal jutnak el saját igazuk bizonyításáig. Sajnálattal kellene közölni velük, hogy ez a fogalom azóta továbbfejlődött, és a film nem az eredeti jelentésből származik. Egész pontosan a 80-as években elterjedt szerepjátékokban fordult elő gyakran ez a kifejezés, ahol szintén mindenféle panteonból származó istenségek földi alakját jelenti. A Riftshez megjelent Pantheons of the Megaverse című forráskönyvben hemzsegnek az avatárok. A szerepjátékosoktól pedig átment a fogalom a számítástechnikába is, mert a szerepjátékosok és a kockafejű programozók között nagy az átfedés. Azóta az avatár fogalma a valós személy virtuális térben történő vizuális megjelenítését jelenti. Avatár az MSN-es profilkép, és az internetes fórumokon megjelenő képecske a neved mellett. Innen már nem kellett sok fantázia, hogy a filmben megjelenő távirányítású testeket avatároknak nevezzék.

Az ezoterikus magyarázatok pedig nem tartalmazzák azt, hogy milyen durva mech megoldások láthatók, amiknek a fejlesztése ma is folyik, és micsoda infokommunikációs forradalom vívmányai jelennek meg a filmben.

A Tudatosvasarlo.hu ezt állítja a fogkrémről: “A fogkrémek nagy része tartalmaz Na-fluoridot. Ez a vegyi anyag nagy mennyiségben irritáló hatású, elképzelhető, hogy mérgező, károsítja az ideg- és az emésztőrendszert.” Azóta más írásban is találkoztam az anyag kifejezetten pajzsmirigy-romboló hatásával. Egyébként a szervezetemben lévő méreganyag lassacskán ürülget ki, de a kiválasztószerveknél némi torlódás van. Ezek egyike a pajzsmirigy, amit nem kellene tovább mérgeznem fluoriddal. De fogat kell mosni, mert az ételek, főként a húsételek bomlanak, ami kellemetlen leheletet okoz, a gyümölcsök, cukrok pedig nem bomlanak, hanem fogzománcot bomlasztanak.

Judit jött rá ennek a jelentőségére, és szerzett be Dentomin zeolitos fogport. Fehér, vízben könnyen oldódó por, magyar termék. Elsőre kicsit szokatlan, és semmi íze nincs, de ezt pár csepp illóolajjal lehet orvosolni. A fogpor egy kis lépés volt. Ezen kívül még rengeteg méreg leselkedik ránk hétköznapi, civilizáltnak nevezett életformánk következtében.

Ha civil vagy:

A férfiak által kivívott eredményeket a nők tudják igazán jól megtartani.
Kedves, mielőtt kitörne a vihar, készülj fel alaposan. Vásárolj be jól eltartható élelmiszerekből és készletezz vizet. Már most kipróbálhatod, milyen otthon sütőben sütni kenyeret. Gondoskodj ügyesen a családodról. Írj össze papírra recepteket, gondold végig, hogy mit teszel az asztalra, ha bezár a TESCO. Ha a családodban valamilyen betegségben szenved valaki, írass fel gyógyszert és váltsd ki. Fogj össze az utcában a többiekkel és közösen gondoskodjatok a magányos rászorulókról. Ha van egy csík felásható föld a közeledben, ásasd fel a pároddal. Vess, palántázz.
A bejegyzés folytatása »

Megjött az új fényképezőm. Vagyis nem új, mert az Index fórumán, a Pentax adok-veszek topicban hirdette meg egy dél-baranyai srác 10.000 expóval. Elutaltam neki a pénzt, ő pedig elküldte futárszolgálattal. Kicsit zsákbamacska az ilyesmi használt elektronikai ketyerék terén, de nem volt semmi gond, a gép tökéletes volt. Egyből átraktam rá portrémarkolatot, objektívet, felszíjaztam, és már mentem is termékfotózásra.

Ma, lapzárta után teszteltem a fókuszálást, mert úgy vettem észre, a k10D-n észlelt backfocus itt is visszaköszönt kicsit. Neten keresgélve rátaláltam egy fókusztesztelési megoldásra, ami kimutatta feketén-fehéren a mögéfókuszálást, ami az objektív hibája volt. k10D-n nem, de ezen a vázon már volt egy olyan beállítás, amivel minden objektívhez lehet rendelni külön AF beállításokat, hogy mennyire fókuszáljon elé-mögé. Ez egy életmentő beállítás volt. Belőttem jóra, majd meglátom, bevetés közben hogyan szuperál. Sigma 17-70/2.8-4.5-ről van szó.

Itt már elkezdődött egy videó felé történő nyitás, hogy lehetővé tették az élőképet, aminek egyelőre még nem sok haszna van, mert nincs kontrasztérzékelős fókuszállítási lehetősége, hanem visszacsapja a tükröt és fáziseltolásos elven fókuszál, aztán felcsapja a tükröt az exponáláshoz. Mozgó dolgokat lehetetlenség így lekapni. Ráadásul élőkép közben nincs expóállítási lehetőség (rekesz, záridő, ISO, ilyesmi). 1024p felbontásban pedig képes 21 FPS-es sorozatképeket gyártani. Ha egymás mögé tesszük a képeket egy videószerkesztővel, akkor már kapunk egy hang nélküli videót, ami így is kinézhet: http://www.vimeo.com/1723303 – jókora hátránya, hogy max. 5 másodpercet képes felvenni a belső memóriájába, és ennek a végén lecsapja a tükröt és fél percig csak a memóriakártyára ír.

A 14 megapixeles felbontás miatt már elég durva RAW fájlméretek vannak, de még kibírom. Hasznos lesz még számomra, hogy van beépített timelapse beállítás, ezért folyamatképekhez nem kell magammal cipelnem egy laptopot, hogy arról vezéreljem a felvételeket, vagy timelapse-képes távirányítóval trükközni, mert már benne van a vázban. Ha nem tudod, mi az a timelapse, kattints erre a videóra! Ha tudod, akkor is Szóval terveztem már a k10D-vel is, de ahhoz tényleg kellett volna a laptop is a Pentax Remote programmal. Sajnos ennek a funkciónak is vannak korlátai, mert egyszerre max. 99 felvételt képes készíteni, utána indítani kell a következőt. Ha pedig 99 felvételt 25 FPS-sel egymás után teszek, hogy videót alkosson, akkor csak 4 másodperc jön ki. Esetleg lehet csökkenteni a képrátát, de akkor darabosabb lesz az animáció, és akkor sem tart sokáig (lásd itt). Szóval nyomkodni is kell majd néha.

A váz oldalában van egy műtermi vakukhoz való PC-sync csatlakozó is, aminek régen hasznát vettem volna, ma már vakupapucsos rendszerre építettem a világítási szettemet.

A max. ISO megnőtt 3200-ra, amit tovább lehet boostolni 6400-ra. Vészmegoldásra, állvány nélkül gyertyafényhez megfelelő. CMOS érzékelő ide vagy oda, a végén már sok a zaj, de 1600-as képből kompromisszumokkal már lehet előhívatni. Az ISO skála pedig 1/3 értékekkel is növelhető. Mondjuk jobban örültem volna, ha a min. ISO 100 helyett mondjuk 50-nél kezdődne.

14-én, vasárnap remek színházi előadást láttunk. A remekség onnan fakadt, hogy ehhez köze nem volt Vidnyánszkynak. A Jövőre, Veled, ugyanitt című színdarabot láttuk Valentin-napon a Vasutas Egyetértés Művelődési Központban. A tartalma ez volt az ismertetőben:

“Doris (Bánfalvy Ági), boldog házasságban élő asszony a kaliforniai Oakland-ből. George (Harmath Imre) nős könyvelő New Jersey-ből. A férfi és a nő véletlenül fut össze egy kaliforniai tengerparti fogadóban, ahová Doris egy vallási közösséghez, amíg George egy üzleti partneréhez érkezik. Találkozásuk másnapján arra ébrednek, hogy egymás karjaiban töltötték az éjszakát. Különös szerelmi kapcsolat kezdődik kettejük között, ami minden évben egy közösen eltöltött hétvégében ölt testet… De vajon meddig mehet ez így?”

Tehát a színdarab kétszereplős, nincsenek fantasztikus díszletek, végig egyetlen hotelszobában játszódik az egész, ráadásul még “sínentúl” is van a színházterem – mégis telt ház volt, pótszékekkel! Az előadás elején még nem voltak nagy reményeim, de hamar megmutatták ketten a színpadon, hogy érdemes rájuk figyelni. Nem volt, akinek ne tetszett volna.

Még Lukács Laci is ott volt egy csajjal. A TCS frontembere ide sem csípte ki magát, fejtetőre tolt napszemüvegben, pacuhán öltözve elnyerte a kifelé mögöttünk haladók nemtetszését.

Tehát vannak még jó színielőadások, csak nem a Csokonaiban kell keresni őket.

Kicsit hideg volt a színházteremben, amikor beültünk, de ahogy a kicsit náthás prof. Dr. Drábik János belelendült a mondandójába, már forrósodott a hangulat. Sajnos nem kaptam videókamerát, de egyébként tele van az internet az ő előadásaival, tessék válogatni. Majdnem két órán át beszélt a hazánkban folyó szabadrablásról, ahogy a nemzetközi pénzügyi oligarchia talicskázza ki a nemzeti vagyont. Pár gondolatot közölnék ebből, ami megragadt bennem. Nem vagyok közgazdász, lehet, hogy pár dolog nem a lehető legpontosabban kerül itt leírásra.

Magyarországon a forint már csak névleg az, egyébként azért nem hívják eurónak, mert amint az euró bejön az országba, és befekteti a Magyar Nemzeti Bankba (ami se nem magyar, se nem nemzeti, se nem bank), akkor az euró magára veszi a díszmagyart, forintnak nevezteti magát, és az eurónak járó 1-2% kamat helyett rögtön 10% fölött kezd el kamatozni. A külső euróra pedig szükségünk van, mert ezzel szabályozzák a magyar pénzpiacon a forgalomban lévő forint mennyiségét, ezáltal az árfolyamot is. A kamatot pedig a költségvetés fizeti az MNB-nek, tehát folyamatosan véreztetik ki az országot. Most ott tartunk, mint az az ember, akinek 5 liter vérnek kéne lenni a szervezetében, csak 1 liter vérrel kellene teljes erőbedobással dolgoznia. Az eurómilliárdok pedig évek óta ott parkolnak folyamatosan az MNB-nél. Tele van az ország pénzzel, mégis egyre senyvedünk.

A mostani jegybanki alapkamat 5-6%, és örülnek, hogy milyen alacsony. Csehországban 1%, Angliában 0,5%. Amíg a magyar vállalkozó 12-szer annyit fizet a hiteleiért, mint egy angol, addig nem beszélhetünk versenyképességről. A jelenlegi rendszerrel azt a mikro-, kis- és középvállalkozásokat ölik meg, akik a legtöbb munkát adják az embereknek, és onnan származik az adóbevételek nagy része is.

Orbán Viktor egy olyan ember, aki tisztában van a nemzetközi pénzügyi oligarchia manipulációival, hiszen az ő tanulmányait is ők finanszírozták. Orbán tett olyan kijelentéseket, amiből arra lehet következtetni, hogy ellen tudna szegülni ezeknek a törekvéseknek, ha az emberek egyként mögé állnának. Az ellenállásnak ugyanis azzal kell kezdődnie, hogy a magyar államnak vissza kell szereznie a pénzkibocsátási jogát az MNB-től, minden monetáris és fiskális jogot. Ezt kell most számon kérni minden egyes országgyűlési képviselőtől, ugyanis ezt a lényeges elemet egyik parlamentbe készülő párt sem vette fel programjai közé. A munkahelyteremtés szép dolog, de amíg nem veszik vissza ezeket a jogokat, addig lófing minden próbálkozás. Ezt egy kétharmados Fidesz frakció, vagy Fidesz-Jobbik koalíció (ami jelenleg nem szalonképes kifejezés, de hallani fogunk még róla) simán véghezviheti. Ekkora többséggel az alkotmányt is módosíthatják, az MNB dolgát pedig simán feles törvénnyel szabályozhatják, ahogy azt így is hozták létre. Orbán pedig jelenleg jobb, mint a Fidesz, amit úgy kell érteni, hogy a pénzügyi elit végrehajtói már beépültek a pártba, és most a Jobbikba is van egy olyan beszivárgás, hogy van, amikor a Jobbik budapesti székháza előtt nincs harmincmillió alatti autó.

A közgazdasági egyetemen addig mossák a nebulók agyát, amíg azok onnan kikerülve el nem hiszik, hogy kamat nélkül nem létezhet a pénzvilág. Pedig létezik a negatív kamat is. Amikor kamat nélkül dolgozunk, és a pénzfelhalmozásokat megakadályozandó büntetőkamattal sújtják a parkoló pénzeket. Mert ma a bankrablás súlyos bűncselekmény, de ez semmi egy bank alapításához képes.

Sok ilyen fejtegetés hangzott el, s akinek ez a pár szösszenet felkeltette az érdeklődését, az vásároljon Drábik János könyveket az Alexandránál, és/vagy keresse a nagyobb újságárusoknál a Leleplező könyvújságot, aminek Drábik a főszerkesztő-helyettese, és sok írása jelenik meg a témában.

The water breaks
The golden sun raise
Silver dances on the waves
But a memory

I often dream about the old days
Playing hide-and-seek within the cave
But a memory

I still feel the rising tide embrace me
Carrying me to a place unknown
But a memory

Oh I remember all the look they gave me
In this fluid world we call our home
But a memory

Beneath the waves we were invincible
In a world without frontiers
Beneath the waves the waves we were inseparable
In a world without walls

Faces of cerulean oceans
Mirroring stars and sable skies
But a memory

How I miss the sense of sweet emotions
Of a world so pure devoid of cries
But a memory

Beneath the waves we were unbeatable
In the silence of the sea
In a world without frontiers
Without walls
Beneath the waves the waves we were untouchable
In the kingdom of the free
In a world without walls

Beneath the waves we were invincible
In the silence of the seas
In a world without frontiers
Without walls
Beneath the waves the waves we were inseparable
In the kingdom of the free
In a world without walls

Face the facts, there is no way back
Arise, It’s time to act
Face the facts
Our future is black
Arise, we’re on the wrong track

Face the facts, there is no way back
Arise, It’s time to act
Face the facts
Our future is black
Arise, we’re on the wrong track

Face the facts, there is no way back
Arise, It’s time to act
Face the facts
Our future is black
Arise, we’re on the wrong track

The water breaks
The golden sun raise
Silver dances on the waves
But a memory

I often dream about the old days
Playing hide-and-seek within the cave
But a memory

Beneath the waves we were unbeatable
In the silence of the sea
In a world without frontiers
Without walls
Beneath the waves we were untouchable
In the kingdom of the free
In a world without walls

Beneath the waves we were invincible
In the silence of the sea
In a world without frontiers
Beneath the waves the waves we were inseparable
In the kingdom of the free
In a world without walls

Aki ismeri Drábik Jánost, az tudja, miről beszélek, aki nem, az le van sajnálva, de komolyan. Szóval közelünkbe jön Drábik, és jól megmondja, merre viszik Magyarországot. Vagyis Magyarországról a pénzt. Azt is konkrétan, hogy kik. Most szombaton (holnap) 15 órától lesz a Pajkos Póni Kiss-Erdő Csárdában Debrecen-Józsán a Józsai Turul szervezésében, és 18 órától a hajdúböszörményi művházban a Magyarok Szövetsége szervezésében. Utóbbin ott leszünk, és vagy felveszem videóra, ha kapok kamerát, vagy nem. Drábik véleményét, írásait már ismerjük, előadásaival tele vannak a videómegosztók, de most konkrétan az a kérdés, hogy borul-e hó végén a bili. Posta Imre ugyanis kijelentette, hogy Bajnai február végén bejelenti az államcsődöt. Tudjátok, befagyasztott állami kifizetések, hiperinfláció, káosz, éhínség és Argentína. A forintot már borogatják, hogy az utolsó filléreket is kiszivattyúzzák a termelő magyaroktól. Ha ilyen szörnyűségre nagy esélyünk van, Drábiktól ezt is megtudhatjuk.

Transindex.ro-ra keveredve megakadt a szemem az álláshirdetéseken. Lássuk csak:

Nekem már csak az a kérdésem, hogy ezek közül hányan állítanak elő szellemi/anyagi javakat? Ma már mindenki csak szolgáltatni akar?

Szolgálati közlemény: elborított a meló, azért hanyagoltam a blogot. Volt itt utazási prospektus, babaruhás webshop, egyszerű CMS-en alapuló honlap, és újságtördelés így egyszerre. Most ez mind lecsengett, ezért igyekszem majd gyakrabban írni ide is.

Most az az aktuális ügyem, hogy igyekszem a Pentax k10D-met k20D-re cserélni. Vagyis túladni a k10D-n készpénzesen (sok ószeres már jelentkezett, hogy mindenféle elektronikus kacatot adnának érte), és venni egy k20D-t. Újabb gépként felmerült a Pentax K-X is, mert nagyon szeretnék már normálisan videózni, de ahogy beleástam magamat az azzal készített videókba, rájöttem, hogy az nem erre való. Percenként majdnem egy gigás bitrátájú videóadatot M-JPEG-ben tárolni nem egészséges dolog, és a ceruzaakksikat is megeszi reggelire. Pedig baromi jó lenne a tükörreflexes gépek profi képminőségét videón látni. Akinek semmi sem drága, és csak rövid snitteket vesz fel vele, az persze már most is lecserélte a videokamerákat videóképes tükörreflexes fényképezőre. Például a Pixelfilm is ezzel forgat mostanság videoklipeket, amint itt is látható. Gyönyörű fények, kis mélységélességhez társuló profi bokeh, nagy dinamika.

Tegnap felavatták a Hotel Óbestert Debrecen belvárosában. Benne lelepleztek egy freskót, amin Kósa Lajos és sleppje található huszárköntösben megfestve. Hírösszefoglalót lásd itt. Ezen sokan felháborodtak, és forrnak az indulatok, hogy mekkora barnanyelvű a freskó megrendelője. Juditom felvetette a kérdést, hogy miért ez a nagy felháborodás. Ő is felháborodott persze, de annak fényében, hogy régen az egyházi és világi festők is rendre felpingáltatták magukat mindenféle építményekre, ez igazán nem nagy böszmeség. Ám hasonlítsuk össze a régi és az új vezetőket. Régen beleszülettek az emberek egy társadalmi státuszba, és ott ez megszokott viselkedés volt, senki nem hányta a szemükre. Ám a jóízlésnek is megvolt a határa, pl. Horthyt is leginkább a róla készült egyetlen normális festményről ismerjük, nem pingáltatta magát sehová. Ezzel szemben itt vannak nekünk a következő senkiháziak (hadd ne én jellemezzem őket):

Külföldi Viktor 2010.01.26. 09:33:38

ez a boros nevű jellegzetes figurája debrecen újgazdag elitjének. egyszerű, suksükölő pincérből először játékgépes kétkarú rablóvá, majd poltikusokat kézből etető (cívis)nagypolgárrá vált. (övé pl. a volt dohánygyár, ahol állami intézmény, a vámhivatal is székel – melyet boros magánútján, pénzért lehet megközelíteni. tegyék oda a parlamentet is talán.)
boros úr kiváló ízléséről bárki meggyőződhet, ha megtekinti simonyi úti villáját a kőoroszlános lépcsővel és a bölcsbagolyos homlokzattal.
jaj annak a kapitalizmusnak, melynek nagyvállalkozói játékgépes mucsai parasztokból szerveződnek (ld. csak debrecenben: szima (dvsc-tulajdonos), pocsai (fun taxi stb), tutor (liget lakópark, fórum) stb. a klasszikus kapitalizmusban a gazdasági elit társadalmi és kulturális értelemben is mintaként szolgált egykoron. debrecennek ezek jutottak.

Tehát amíg egy angol önként és dalolva felfesti a kocsma falára Vilmos herceget, a betérő vendégek csak a söröskorsót emelik néha rá, addig ennek a falképnek már a hírére is köpködnek az emberek. Mert taplókból lettek kizsákmányoló multimilliomosok. Egy ember saját erejéből nem hoz létre a semmiből ekkora vagyonokat, csakis a másokon történő élősködésből. A falra festett gerinctelen puhatestűek pedig kifejezetten azokból az erkölcsfogyatékos visszamaradottakból áll, akik olyan eszközöket használnak önnön anyagi gyarapodásukra, amiktől egy rendes, erkölcsös embernek felfordulna a gyomra. Elképzelni nem tudjuk, milyen sötét gondolatok kavarognak a fejükben, és ők sem tudják elképzelni, milyen nyomorúságot okoznak minden nap tetteikkel. Nem ebben a világban élnek, mint mi. Ezekből áll a város és az ország vezetése is. Mert a mostani képviseleti demokrácia nemhogy kivetné magukból ezeket, mint egy valós, részvételi demokrácia, hanem kifejezetten ezeket az embereket termeli ki, és az erkölcsösek hullanak ki.

Hirtelen elmentünk egy hosszú hétvégére Mezőkövesdre a Hajnal Hotelbe. Timiékkel mentünk, két pár egy autóban, két nagy bőrönddel. Az időjárás nem kedvezett, olyan kutya hideg volt, hogy a száz méterre lévő zsórifürdőbe sem akaródzott átmenni. A szolgáltatások nagyon jók voltak, voltam méregtelenítő masszázson, infraszaunában, sókamrában, amíg a többiek kondiztak, szaunáztak, pingpongoztak, jacuzziban heverésztek. De a legjobb az egész hotelben a kaja volt. Őrült finom ételeket hoztak elénk, amit tetézett a pótszilveszteri menü, amiből mindenki pukkadásig ette magát. A pótszilveszteri programra telt ház lett a hotelben, alig sikerült szobákat szereznünk. Este pedig vacsora után három színész és énekes szórakoztatta az összegyűlt közönséget. Van hová fejlődniük, miután környékünk összehasonlíthatta a színpadi produkciót a társaságunkban lévő profi énekes hangjával. Nem merte kiengedni igazából a hangját, mert könnyen túlharsogta volna a terem túlvégéből az erősítővel megtámogatott fellépőket. Ugyanis a csárdáskirálynőből adtak elő sok dalt, amit sokan ismertek, bár nekem ez kimaradt. Ahogy az utána következő villanycigányos mulatós dalok sem adták, és egyébként is felöntöttünk a garatra, ami nálam azt eredményezi, hogy egyre durvább zenékre vágyom.

Wifi is volt az épület középtáján, szélen pedig a minden szobában megtalálható UTP aljzatot lehetett használni. Ingyen ebben a háromcsillagos szállodában, nem úgy, mint Hévízen, ahol még ezt is megszámítják drága pénzért.

Jó hangulatban telt a hétvége, és bár nem fogytunk, hanem gyarapodtunk, visszamennénk még ide!

A kerti munkák minimálisra csökkentek, ezért most van ideje eltervezni, hogy mi legyen a következő évi kiskerti zöldségágyások tartalma. Még tervezgetünk, mert háromosztatú bio vetésforgó tűnik a legjobbnak, és ahhoz megfelelő növénytársításokat kell találni. De olyan növényekből, amit meg is eszünk. A póréhagymát ismertem futólag, de most sok jót olvastam Bálint Gazda könyvében, aminek címe Minden héten szüret. Azért jó, mert télen is a földben lehet hagyni, és bár hagymaíze van, de nem lesz tőle hagymaszagú a leheletünk.

Ehhez meg akartam nézni közelebbről is ezt a zöldséget. Vettem többek közt három szál póréhagymát a nagypiacon. Ajánlom még onnan a birsalmasajtot a mézesnél, mert nagyon finom! A háromból csak kettőt használtam fel a következő recept elkészítéséhez, amit a könyvben is találtam:

“Családunkban közkedvelt téli étel a póréhagymaleves, amelynek receptje a következő:

A póréhagymák fehér részét és a zöld levelek egy részét egy centiméteres karikákra vágjuk és enyhe sós vízben megfőzzük. Ha megpuhult, kivesszük a vízből és átpasszírozzuk vagy turmixoljuk. Világos színű rántást készítünk, beleforgatjuk a megpasszírozott póréhagymát, majd felengedjük azzal a lével, amiben a póréhagyma megfőtt. Ha a leves forr, beleteszünk egy húsleveskockát és rövid főzés után tejfölt, amivel szintén kell egyet forrnia.

Tálban vagy csészékben tálalhatjuk. A tetejére reszelt sajtot hintünk. (Bálint gazda)

Nagyon finom lett. A póréhagyma magában is finom. Ezért eldöntöttük, hogy idén vetünk bőven téli póréhagymát.

Na, nem az én bőrömmel van probléma, hanem a nyusziékkal, amiket bő egy hete fosztottunk meg életüktől és szőrméjüktől. Húsolás után áztattam egyre erősödő koncentrátumú sós, hangyasavas vízben, utána kitettem száradni. Egy nap után kiderült, hogy kiül rá a só, ami megkeményíti a bőrt, ezért gyorsan kimostam belőlük a sót két vízben. Újra száradás. Apám kicsit gyorsítani akarta a folyamatot, ezért a felfüggesztett helyzetükből kiterítette a pincében futó fűtéscsövekre. Ettől teljesen bekeményedett az egész. Utánaolvasgattam, és rájöttem, hogy 40 fok fölött bizony kicsapódik a bőrből az enyv, és a fehérjeroncsolódás miatt az egész tönkrement.

A következő felvonás hétvégén lesz, amikor hat nyuszit vágunk le, és egy fosás miatt kényszervágott ugrifüles szőrméje már besózva várja a munkát.