RazideÉrzem a növéshez kapcsolt csökkenést

Transindex.ro-ra keveredve megakadt a szemem az álláshirdetéseken. Lássuk csak:

Nekem már csak az a kérdésem, hogy ezek közül hányan állítanak elő szellemi/anyagi javakat? Ma már mindenki csak szolgáltatni akar?

Szolgálati közlemény: elborított a meló, azért hanyagoltam a blogot. Volt itt utazási prospektus, babaruhás webshop, egyszerű CMS-en alapuló honlap, és újságtördelés így egyszerre. Most ez mind lecsengett, ezért igyekszem majd gyakrabban írni ide is.

Most az az aktuális ügyem, hogy igyekszem a Pentax k10D-met k20D-re cserélni. Vagyis túladni a k10D-n készpénzesen (sok ószeres már jelentkezett, hogy mindenféle elektronikus kacatot adnának érte), és venni egy k20D-t. Újabb gépként felmerült a Pentax K-X is, mert nagyon szeretnék már normálisan videózni, de ahogy beleástam magamat az azzal készített videókba, rájöttem, hogy az nem erre való. Percenként majdnem egy gigás bitrátájú videóadatot M-JPEG-ben tárolni nem egészséges dolog, és a ceruzaakksikat is megeszi reggelire. Pedig baromi jó lenne a tükörreflexes gépek profi képminőségét videón látni. Akinek semmi sem drága, és csak rövid snitteket vesz fel vele, az persze már most is lecserélte a videokamerákat videóképes tükörreflexes fényképezőre. Például a Pixelfilm is ezzel forgat mostanság videoklipeket, amint itt is látható. Gyönyörű fények, kis mélységélességhez társuló profi bokeh, nagy dinamika.

Tegnap felavatták a Hotel Óbestert Debrecen belvárosában. Benne lelepleztek egy freskót, amin Kósa Lajos és sleppje található huszárköntösben megfestve. Hírösszefoglalót lásd itt. Ezen sokan felháborodtak, és forrnak az indulatok, hogy mekkora barnanyelvű a freskó megrendelője. Juditom felvetette a kérdést, hogy miért ez a nagy felháborodás. Ő is felháborodott persze, de annak fényében, hogy régen az egyházi és világi festők is rendre felpingáltatták magukat mindenféle építményekre, ez igazán nem nagy böszmeség. Ám hasonlítsuk össze a régi és az új vezetőket. Régen beleszülettek az emberek egy társadalmi státuszba, és ott ez megszokott viselkedés volt, senki nem hányta a szemükre. Ám a jóízlésnek is megvolt a határa, pl. Horthyt is leginkább a róla készült egyetlen normális festményről ismerjük, nem pingáltatta magát sehová. Ezzel szemben itt vannak nekünk a következő senkiháziak (hadd ne én jellemezzem őket):

Külföldi Viktor 2010.01.26. 09:33:38

ez a boros nevű jellegzetes figurája debrecen újgazdag elitjének. egyszerű, suksükölő pincérből először játékgépes kétkarú rablóvá, majd poltikusokat kézből etető (cívis)nagypolgárrá vált. (övé pl. a volt dohánygyár, ahol állami intézmény, a vámhivatal is székel – melyet boros magánútján, pénzért lehet megközelíteni. tegyék oda a parlamentet is talán.)
boros úr kiváló ízléséről bárki meggyőződhet, ha megtekinti simonyi úti villáját a kőoroszlános lépcsővel és a bölcsbagolyos homlokzattal.
jaj annak a kapitalizmusnak, melynek nagyvállalkozói játékgépes mucsai parasztokból szerveződnek (ld. csak debrecenben: szima (dvsc-tulajdonos), pocsai (fun taxi stb), tutor (liget lakópark, fórum) stb. a klasszikus kapitalizmusban a gazdasági elit társadalmi és kulturális értelemben is mintaként szolgált egykoron. debrecennek ezek jutottak.

Tehát amíg egy angol önként és dalolva felfesti a kocsma falára Vilmos herceget, a betérő vendégek csak a söröskorsót emelik néha rá, addig ennek a falképnek már a hírére is köpködnek az emberek. Mert taplókból lettek kizsákmányoló multimilliomosok. Egy ember saját erejéből nem hoz létre a semmiből ekkora vagyonokat, csakis a másokon történő élősködésből. A falra festett gerinctelen puhatestűek pedig kifejezetten azokból az erkölcsfogyatékos visszamaradottakból áll, akik olyan eszközöket használnak önnön anyagi gyarapodásukra, amiktől egy rendes, erkölcsös embernek felfordulna a gyomra. Elképzelni nem tudjuk, milyen sötét gondolatok kavarognak a fejükben, és ők sem tudják elképzelni, milyen nyomorúságot okoznak minden nap tetteikkel. Nem ebben a világban élnek, mint mi. Ezekből áll a város és az ország vezetése is. Mert a mostani képviseleti demokrácia nemhogy kivetné magukból ezeket, mint egy valós, részvételi demokrácia, hanem kifejezetten ezeket az embereket termeli ki, és az erkölcsösek hullanak ki.

Hirtelen elmentünk egy hosszú hétvégére Mezőkövesdre a Hajnal Hotelbe. Timiékkel mentünk, két pár egy autóban, két nagy bőrönddel. Az időjárás nem kedvezett, olyan kutya hideg volt, hogy a száz méterre lévő zsórifürdőbe sem akaródzott átmenni. A szolgáltatások nagyon jók voltak, voltam méregtelenítő masszázson, infraszaunában, sókamrában, amíg a többiek kondiztak, szaunáztak, pingpongoztak, jacuzziban heverésztek. De a legjobb az egész hotelben a kaja volt. Őrült finom ételeket hoztak elénk, amit tetézett a pótszilveszteri menü, amiből mindenki pukkadásig ette magát. A pótszilveszteri programra telt ház lett a hotelben, alig sikerült szobákat szereznünk. Este pedig vacsora után három színész és énekes szórakoztatta az összegyűlt közönséget. Van hová fejlődniük, miután környékünk összehasonlíthatta a színpadi produkciót a társaságunkban lévő profi énekes hangjával. Nem merte kiengedni igazából a hangját, mert könnyen túlharsogta volna a terem túlvégéből az erősítővel megtámogatott fellépőket. Ugyanis a csárdáskirálynőből adtak elő sok dalt, amit sokan ismertek, bár nekem ez kimaradt. Ahogy az utána következő villanycigányos mulatós dalok sem adták, és egyébként is felöntöttünk a garatra, ami nálam azt eredményezi, hogy egyre durvább zenékre vágyom.

Wifi is volt az épület középtáján, szélen pedig a minden szobában megtalálható UTP aljzatot lehetett használni. Ingyen ebben a háromcsillagos szállodában, nem úgy, mint Hévízen, ahol még ezt is megszámítják drága pénzért.

Jó hangulatban telt a hétvége, és bár nem fogytunk, hanem gyarapodtunk, visszamennénk még ide!

A kerti munkák minimálisra csökkentek, ezért most van ideje eltervezni, hogy mi legyen a következő évi kiskerti zöldségágyások tartalma. Még tervezgetünk, mert háromosztatú bio vetésforgó tűnik a legjobbnak, és ahhoz megfelelő növénytársításokat kell találni. De olyan növényekből, amit meg is eszünk. A póréhagymát ismertem futólag, de most sok jót olvastam Bálint Gazda könyvében, aminek címe Minden héten szüret. Azért jó, mert télen is a földben lehet hagyni, és bár hagymaíze van, de nem lesz tőle hagymaszagú a leheletünk.

Ehhez meg akartam nézni közelebbről is ezt a zöldséget. Vettem többek közt három szál póréhagymát a nagypiacon. Ajánlom még onnan a birsalmasajtot a mézesnél, mert nagyon finom! A háromból csak kettőt használtam fel a következő recept elkészítéséhez, amit a könyvben is találtam:

“Családunkban közkedvelt téli étel a póréhagymaleves, amelynek receptje a következő:

A póréhagymák fehér részét és a zöld levelek egy részét egy centiméteres karikákra vágjuk és enyhe sós vízben megfőzzük. Ha megpuhult, kivesszük a vízből és átpasszírozzuk vagy turmixoljuk. Világos színű rántást készítünk, beleforgatjuk a megpasszírozott póréhagymát, majd felengedjük azzal a lével, amiben a póréhagyma megfőtt. Ha a leves forr, beleteszünk egy húsleveskockát és rövid főzés után tejfölt, amivel szintén kell egyet forrnia.

Tálban vagy csészékben tálalhatjuk. A tetejére reszelt sajtot hintünk. (Bálint gazda)

Nagyon finom lett. A póréhagyma magában is finom. Ezért eldöntöttük, hogy idén vetünk bőven téli póréhagymát.

Na, nem az én bőrömmel van probléma, hanem a nyusziékkal, amiket bő egy hete fosztottunk meg életüktől és szőrméjüktől. Húsolás után áztattam egyre erősödő koncentrátumú sós, hangyasavas vízben, utána kitettem száradni. Egy nap után kiderült, hogy kiül rá a só, ami megkeményíti a bőrt, ezért gyorsan kimostam belőlük a sót két vízben. Újra száradás. Apám kicsit gyorsítani akarta a folyamatot, ezért a felfüggesztett helyzetükből kiterítette a pincében futó fűtéscsövekre. Ettől teljesen bekeményedett az egész. Utánaolvasgattam, és rájöttem, hogy 40 fok fölött bizony kicsapódik a bőrből az enyv, és a fehérjeroncsolódás miatt az egész tönkrement.

A következő felvonás hétvégén lesz, amikor hat nyuszit vágunk le, és egy fosás miatt kényszervágott ugrifüles szőrméje már besózva várja a munkát.

Szöget ütött a fejembe a Hogyan.org-on egy írás az Arch Linuxról. Eddig mindig olyan Linuxokat használtam, amikhez a frissítés ugyan érkezett naponta is, de időnként, kb. fél évenként a nagyobb módosításokat új disztribúció formájában lehetett megszerezni, ami gyökeres változásokat volt képes okozni az addig beállt rendszerben, többnyire hátrányára. Ezt akartam kiküszöbölni egy rolling release-en alapuló disztróval, ami egyből mindenből a legújabbra frissít, és nem kell disztrófrissítésen átverekedni magam, ha a Firefoxot frissíteni akarom 3.0-ról 3.5-re.

Először nem az Arch Linuxszal kezdtem, hanem a Gentoo-val, mert az is úgyszintén rolling release. A kézikönyv szerint vergődtem egy darabig az installal, de hamar feladtam, ehhez több pingvint kell enni, hogy simán menjen. Inkább választottam egy disztrót, ami grafikus, és Gentoo alapú. Ez lett a Sabayon. Szép és jó, könnyen lehetett installálni, sőt, még a wifi kártyához is lehúzta magának a vezetékes hálózat segítségével a firmware-et, amivel a többi disztró esetében folyton molyolni kellett. A grafikus csomagkezelője nem a legátláthatóbb, pusztán nézegetni nem nagyon lehet, leginkább a célirányos keresések vezetnek eredményre. Egy óriási hátránya azonban van itthon, mert valahogy félóra használat után mindig belassul tőle a router. De annyira, hogy a router admin felületét is alig tudom elérni. Akár DHCP-zek, akár nem, akár a gnome hálózatkezelőjét használom, akár a WICD-t. Ez nekem nagyon szopó, ezért most új disztró után nézek. Rolling release után az LXDE grafikus felületbe szerettem bele, ezért következő jelöltem a Moon OS. Tudom, Ubuntu, de azzal is lehet valamit kezdeni.

Az LXDE-t futni látni kész csoda volt. Olyan gyorsan bejött, mint windózon a LiteStep, csak míg a windózt kénytelenek vagyunk mindenféle vírus- és spywareirtóval belassítani, ez nagyon hasít. Villámgyors képnézővel és fájlkezelővel, minimális memóriahasználattal. Régen büszke voltam, amikor a bebootolt Xubuntu 80 MB memóriahasználattal élt, ezzel állítólag 60 MB-ra lehet faragni a memóriahasználatot. Tehát régi vasakra, 128 MB memóriás Pentium II-re simán lehet telepíteni. Vagy netbookokra, amiknél szintén nem szerencsés a felhasználó elé homokórát tenni.

Távlati céljaim közé tartozik a hosszú élet, ezért igyekszem kiküszöbölni az egészségkárosító tényezőket. Ezért megörültem, hogy létezik egy olyan diagnosztikai módszer, ami az olyan betegségeket és elváltozásokat is kimutatja, amikre rendes esetben csak legyintünk, az orvos pedig tuti elzavarna, mert ő még diagnosztizálni is képtelen. Egyfajta biorezonancián alapuló módszer: elektródákkal böködnek csakrapontokat, és számítógépes kiértékelés után kiderül, van-e szervi elváltozás, és hogy rendesen működnek- e a szervek (rossz életmód esetén utóbbiból lesz az előbbi). Nálam kiderült, hogy szervileg egészséges vagyok, jól is táplálkozok, de telítve vagyok mérgekkel, vegyi anyagokkal, amik évek óta ott halmozódtak fel. Ez az átka annak, hogy nyomdásznak tanultam, és egy-másfél évet CTP nyomólemezkészítéssel töltöttem rengeteg erősen egészségkárosító vegyszer mellett. Ehhez képest meg sem kottyan a mostani bőrkikészítés. Most tehát méregtelenítés és baktérium/parazitairtás következik. Iszogatok kétféle teát, feketediófa kivonatát, ezüstkolloid oldatot. Sok probléma megoldódik majd, ha kiürülnek ezek a szarok.

A diagnózis egyáltalán nem volt drága, megvolt egy óra alatt, csak kéz- és lábujjakon böködtek, és fokozatosan eljutottunk a problémához. Utána pedig ajánlásokat kaptam a helyes étkezésre, gyógynövényekre, mert a legtöbb betegség megelőzhető a helyes táplálkozással. Esetemben a sok vegyszer kicsit zsebbenyúlós problémát okozott, de ez csak egyszeri kiadás. Mindenesetre nyomdába már nem mennék vissza dolgozni.

Most jött el az ideje, hogy élesben is gyilkoljak nyulakat. Igazából szüleim már hónapok óta tenyésztik és gyilkolásszák őket, de eddig kidobták a szőrméket, engem pedig a szőrmék érdekelnek. Elővettem Sára Jánosnál készített jegyzeteimet a bőrkikészítésről, és körbe akartam járni a debreceni üzleteket vegyszerekért. Erre Judit ráguglizva kiderítette, hogy van egy közeli utcában egy vegyszerforgalmazó cég, ahol többek közt kaphatok hangyasavat és formalint. A boltban ajánlottak nekem üvegeszközöket (lombikokat, pipettákat) is, de mondtam, hogy nem vegyészként jöttem ide, én hordóban fogok dolgozni nagy hígítású savakkal. Formalin nem volt, ezért vettem helyette jóval drágább csersavat is, bár abból egyelőre nem tudom, mennyit kéne használni.

Apámmal tegnap nyúztunk négy darab két és fél kiló körüli nyufit. Az időt elvitte a húsolószerszám készítése, ezért besóztam a bőröket és eltettem másnapra. Ma reggel itthon lenyírtunk két kakast, aztán átmentem szüleimhez, és nekiálltam húsolni a bőröket. Az én módszeremmel alig haladtam, amikor apám egy teljes szőrmét lehúsolt. Húsolás, amikor az inakat, zsírt és egyéb nem bőrszövetet eltávolítjuk az irháról. Apám kézi húsolót használt, a bőrt kiterítette az asztalon, amíg én egy fix pengén mozgattam a szőrmét, és az ő módszere volt a nyerő. Így délre a négy szőrmét már le is húsoltuk, és beáztattuk hangyasavas, sós vízbe. Majd holnap reggel cserélek vizet, és erősítek a koncentrátumon. Szőrme pedig lesz sok, mert szüleim hat nyúlanya szaporulatát eszik, és heti négy nyulat vágunk egy ideig. Már csak azt kell kitalálni, ki és mit varrjon belőlük.

A tyúkok már napi 6-7-re növelték a tojástermelést, ezt pedig fel is kell dolgozni. A legújabb őrület a száraztészta-gyártás volt, ami már van cérnametélt, lebbencstészta, töltött tészta és egyéb formában. Valahogy így:

Terveztem, hogy megyek egy békéscsabai permakultúra tanfolyamra, ami addig volt szép és jó, amíg azt írták, hogy 2000 Ft a képzés egy hétvégenként. De onnantól a szállás, étkezés, utazás már elvitt volna alkalmanként majdnem egy húszast. Amit megnyertem volna a réven, elvesztettem volna a vámon. Öt alkalom árából már egyéb jó dolgokat is tudok csinálni. Majd ha Debrecenben szerveznek ilyen tanfolyamot, akkor majd érdekelni fog a dolog.

Tegnap behoztam a lemaradásomat a filmek terén. Na nem néztem reggeltől estig filmeket, hanem csak válogattam, utánaolvastam, rengeteg előzetest megnéztem. Este úgy döntöttünk, hogy a sok csúnyaság után megnézünk egy vígjátékot. Manapság nagyon nyomatják a Hangover (Másnaposok) című filmet. A Filmbuzi bemutatója alapján jónak ígérkezett. De a film első harmadába már belopakodott a zsidrák média, és az egyik főszereplő mutogatta a kedvesének szánt jegygyűrűt, amit a nagyanyja adott neki, s a gyűrűről annyit kell tudni, hogy “túlélte a holokausztot is”! Innentől már jöttek a liberális eszmék: inni, drogozni, kurvázni, lopni, csalni, hazudni, szerencsejátékozni kúl. A főszereplők erkölcsi nullák, tetteiket nem bánják, bűneiket egyre csak halmozzák a cselekmény folyamán, és mindezt úgynevezett átlag amerikai emberek teszik. A film elején még rötyögtünk pár poénon, aztán kerekedett a szemünk, hogy ezek mit meg nem engednek maguknak, a végén pedig eldöntöttük, hogy ezt nem érdemes sem archiválni, sem terjeszteni.

Nem a saját adatlapom, de osztom a véleményét ennek az ismerősömnek.

A bringa hosszútávú bejáratása céljából is megnéztem a kertet, hogy mi a helyzet ott így télen. Ellenőriztem, hogy a szomszéd csahos kutyái nem szedték szét valahol a kerítést, mert már kész ösvényt jártak a veteményesbe, amikor karókkal és vesszőkkel befontam a tátongó lyukakat. De most már stabilnak tűnik a dúvadvédelem. A saláta érdekes módon nem fagyott le a mínusz 15 fokos hidegben. A mulcsozásnak most látszik a haszna, mert a csupasz földfelületek jégkristályosak voltak, de egy elég vékony szalmamulcs is képes volt ettől megvédeni a betakart talajt.

A kert mindenesetre sokkal gondozottabb, mint amikor megkaptuk. Kertnézés után elmentem egy martinkai tanyára, és meg is volt aznap az 50 kilométer.

Amikor a bringát hoztam haza, egy ilyen útkereszteződést láttam:

Egy lámpával vezényelt forgalmas útkereszteződésben kifejezett művészet lehet egy böhöm SUV-ot hátulról telibekapni. De mintha látnék a képen egy szőke hajkoronát…

Az előszilvesztert a homokkerti bagázzsal töltöttem 28-án Mikepércsen, most a szilvesztert pedig a Magyarok Szövetsége helyi aktív tagokkal. Judittal elcipeltünk az irodába asztalt, étkészletet, kaját, piát, laptopot, hangszórókat, hogy szánkat telítsék az ételek, italok, fülünket pedig dugítsák magyar dalok. Jó hangulatban telt az este, lövöldöztünk a gázpisztolyból rakétákat, a világot is megváltottuk. Hazafelé én voltam a józanabb, csak egy üvegnyi bort ittam, ezért én vezettem haza. Nekem nem is volt másnapom.

Két év múlva pedig világvége. Ha mégis elmaradna, akkor csinálunk!

Horváth Zoltánt nem ismerem, de még a profi kosárlabdásokat sem. De tegnap meghalt egy autóbalesetben, amint azt nemrég a Tények tudósította. Kisodródott, és nekiment egy kamionnak. Hadd mondjam el még egyszer: egy kamionnak.

A kamionokról röviden a következőket kell tudni. Amikor a boltok lettek az emberek éléskamrái, és egyre rövidült az egyes termékek megrendeléstől kézhezvételig terjedő időszak, úgy egyre több kamion kezdett a közutak amortizálásába. A lakosság már sehol nem halmoz fel magának otthon tartalékokat, hiszen mindent meg lehet venni a boltokban. Milyen kényelmes! És milyen sebezhető is! Így az emberek teljes mértékben ki vannak szolgáltatva az ellátórendszernek, s aki ezt kézben tartja, az a világ ura. Ez a rendszertől való függés már minden városban látható. Ilyen szempontból a falvak is elvárosiasodtak, mert például sehol nem sütik már háznál a kenyeret, ha a boltból is meg lehet venni. A mesterségesen generált válság hatására pedig az elosztóhálózatban szereplő kisebb cégek is arra kényszerültek, hogy csökkentsék a raktárkészletet, és leginkább a pillanatnyi igényeket szolgálják ki. Ezt már nem lehetett a nehézkes, nagy tételű vasúti szállítással biztosítani, ezt csak kamionokkal, teherautókkal tudják véghezvinni. A vasúti szállítást megölik, a környezeti terhelést növelik, csak hogy egyre jobban pörögjön a rendszer. Mindez azért, hogy ki ne fogyjon már a multiknál a plazmatévé, és mindenki igya a testét szétmaró Coca Colát, egye az ammóniába áztatott húspogácsákat a mekis hamburgerekben, és egyéb mérgekkel tömje magát.

A közutakat ellepő kamionok pedig bedugítják a forgalmat, nehézkessé teszik a közlekedést, veszélyessé az előzéseket, ha pedig szembetalálnak egy személyautót, akkor puszta tömegüknél fogva eléggé lecsökkentik a kis autóban a túlélés esélyét. Ezért aztán nem csoda, hogy szerencsétlen sportoló is, amikor kisodródik, akkor egy kamion gyűri maga alá. Hiszen alig jár majd más az utakon, amikor egyre növekednek a benzinárak.

Ilyen drágaszágot vettem ma. Szenteste környékén megálmodtam, hogy milyen elvárásaim vannak egy új bringával szemben, mert bizony kinőttem már a cruisert, akárhogy sportosítottam rajta kormányt és áttételt.  Ezért vasárnap elküldtem egy SM-et Nixynek, hogy ha komolyan gondolja, eladó a bringám, ugyanis nemrég elismerően gusztálta. Már aznap jött is Ritával, a párjával, és mindketten kipróbálták, mert főleg Ritának kell, de azért Nixyt is elviszi párszor a Gepida Nedao Man. Megállapodtunk abban, hogy kell nekik a bringa. Azonnal is vitték volna, de mondtam nekik, hogy ácsi, előbb én is vennék egyet, annak meg utánajárnék.

Ma körbejártam négy-öt bringaboltot, és az utolsóban, a Pótkerékben sikerült az eladóknak rámsózni egy montit. Nem hagyták, hogy üres kézzel távozzak, ha már közöltem, hogy mennyit szánok az új bringára . Tehát enyém lett egy Mongoose Rockadile szépség. Nem egy CC versenyre való, de városba teljesen jó lesz. Az alapbringához vettem még kiegészítőket: sárvédők (ajándék), csomagtartó, lámpák, csengő, kilométeróra. A merev vázhoz képest az első telóval már jóval simábban veszem a döcögőket. A sportosabb felépítés pedig segít abban, hogy hamar elérjem a 30 km/h utazósebességet. Még szoknom kell a kontra hiányát, amitől egyébként már régóta szabadulni akartam, és a négykaros sebességváltást. A kép telefonnal készült, de majd jól lefotózom normális fényviszonyok között is.

Nahát, ilyen rendhagyó ajándékkal még nem leptem meg mást, mint most Judit anyukáját. Ugyanis év közben már emlegette, hogy de szépek is a kendermagos tyúkok – hát most kapott egyet. Láttam szüleim tyúkudvarán pár kendermagos tojótyúkot, az egyiket elkértem, és legumipókozott kosárban hazafuvaroztam. Sokáig ugyan nem lehetett volna ott tartani, ezért ezt az ajándékot még a fadíszítés előtt adtam oda, miután Judit kötött a tyúk nyakába egy masnit. Lett ám neki nagy örülés!

A nagy fiúnak pedig repülő kakast szereztem a Kütyüshopból. A gyerekek ezzel is sokáig elszórakoztak.

Én meg kaptam nadrágokat, zoknikat, munkáskesztyűt, pulóvert, meg ilyen hasznos dolgokat, amiket ház körül is tudok használni. Volt családlátogatás, sok beszélgetés, egyébként béke és nyugalom.

Egy erdőben láttam meg az ismerős nagyorrú pofát. Egyedül volt, egy kormányőr sem volt körülötte, és senki más sem volt a környéken. Láthatóan nem vett észre, hátat fordított nekem. Lehet, hogy pössenteni készült? Ráordítottam, erre menekülni kezdett. Utánaeredtem, és amikor elég közel kerültem, leadtam felé pár lövést a gázpisztolyból, hogy megzavarjam a látását, és elbotoljon egy ágban. A lövések közt elgondolkoztam azon, hogy egy oldalra futó emberre rá kell célozni, vagy elé a gázsugárral. De bárhogy is csináltam, rövid üldözés után sikerült elérnem. Előkaptam a fekete sálamat, a nyaka köré tekertem, sótörésszerűen a hátamra kaptam a nyakánál fogva felhúzva, és addig szorítottam, amíg rugdosott. Közben emberek gyűltek körénk, és ujjongtak.

Fél öt volt, amikor felkeltem e kellemes álmomból, és utána nehezen aludtam vissza.